Az ódivatú segéd

Amikor odaértem az őzbakhoz, még élt, de már nem tudott tovább menekülni egy lépést sem. Tehetetlenül feküdt sebágyában a pusztán. A puskát visszabiztosítva letettem magam mellé a fűbe, s kivettem a nadrágszáramra varrt tokjából a rövid, borotvaéles pengéjű, módfelett hegyes tarkózókésemet. Bal kézzel, határozott mozdulattal megragadtam a bak agancsát, s a fejét úgy hajlítottam lefelé, […]

A Az ódivatú segéd bejegyzés először a Vadászlap jelent meg.


Source: vadaszlap

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 6 = two