Home / Cikkek / A Magyar Honvédség gépkarabély fejlesztési lehetőségei

A Magyar Honvédség gépkarabély fejlesztési lehetőségei

Jelen írás célja, hogy lehetséges választ adjon a Honvédség gépkarabély fejlesztési igényére. Beleértve a jelenlegi helyzet és lehetőségek elemzését, valamint a közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve a lőszerkérdés problémáját is, majd ezen tényezők alapján felvázolva a véleményem szerint leginkább megfelelő alternatívát.

A Magyar Honvédség jelenleg az AK-63 gépkarabélyt (AKM-nek licenc változata) használja, mint a katonák egyéni lőfegyverét. A fegyver híres egyszerűségéről, robosztusságáról, igénytelenségéről és nagyfokú megbízhatóságáról. A siker hozadéka, hogy számtalan helyen gyártották tömegesen, és gyártják ma is; a becslések szerint eddig legalább 100 millió db AK készült a különböző változatokból.[1] Azonban szólni kell a fegyver hiányosságairól is. A jelenleg rendszerben lévő gépkarabély képességei megegyeznek a 70 évvel ezelőtti AK-47 konstrukcióéval.[2] Az AK-47 tervezésekor nem volt szempont az ergonómia, így például balkezes lövészek számára a Kalasnyikov használata igencsak nehézkes, de a felhúzó- és biztosítókarok elhelyezése sem éppen a legjobb, még a jobbkezesek szempontjából sem. Hasonlóképpen akkoriban nem voltak a fegyverek felszerelve különböző kiegészítőkkel vagy optikákkal sem, így ezek elhelyezése sem megoldott, bár az optikák felszereléséhez rendelkezésre állt már korábban is az infrabak, azért az sem bizonyult teljesen jó megoldásnak. A tokfedélre szerelt korszerű sínrendszer pedig azért nem megfelelő, mivel a tokfedél nem stabil alkatrésze a fegyvernek. Emellett súlya is nagyobb (tár nélkül 3,7 kg) mint a modern gépkarabélyoké általában.

A fegyver fejleszthetőségének jelentős korlátai nyilvánvalóak voltak, Oroszország – az eredeti tervező és gyártó ország – is felismerte ezt és felhagyott AK-74-ei (5,45×39 mm-es változat) további fejlesztgetésével, helyette egy teljesen új gépkarabély tervezésébe és rendszeresítésébe kezdtek, amely az AK-12 lett. Ezen alkalmazták az előző modelleken már jól bevált megoldásokat, de jelentős változások is történtek, ilyen például a tokfedélen és az előagy felső és alsó részén is végigfutó sínrendszer, a tok végén helyezték el az irányzékot, így javult a célzás. Ellátták egy betolható válltámasszal, továbbá mindkét oldalon elhelyeztek egy hüvelykujjal elérhető tűzváltókart, valamint a felhúzókar és hüvelykivető nyílás is áthelyezhető baloldalra, így a kétkezes használhatóság is megoldódott.[3] Súlya is némiképp mérséklődött 3,3 kg-ra tár nélkül.[4] A fegyver másik legnagyobb gyártója, Kína is inkább egy saját fejlesztésű, az AK-tól teljesen eltérő bullpup fegyvert rendszeresített 1995-től, az 5,8×42 mm-es QBZ-95 gépkarabélyt.

A 2000-es évek vége felé a Honvédség AK-i fejlesztésébe kezdett, így a tokfedélre és az előagy két oldalára és aljára MIL-STD-1913 Picatinny sínrendszer került, amelyekre optikák, lézeres célzók, gránátvető vagy elülső markolat helyezhető fel. Az új fegyver pisztolymarkolatát műanyagra cserélték, új csőszájféket, valamint egy az M4-éhez hasonló betolható válltámaszt kapott. Így a súlya tár és kiegészítők nélkül 4,09 kg-ra növekedett.[5] Ezzel kétségkívül javultak a fegyver képességei, ugyanakkor a fent említett okok miatt az optika stabil elhelyezése nem oldódott meg, illetve a megnövekedett súly is problémás. Elmondható, hogy a modularitása semmivel sem jobb, mint például egy szintén hasonló sínekkel felszerelt M4-é, amely viszont csak 3 kg súlyú üresen.[6] A másik gond az ár, ugyanis 2009-ben 7700 gépkarabély modernizálására 7,7 milliárd forintot szántak, vagyis fegyverenként 1 millió forintot, amelyből elvileg csak 20% lett volna a korszerűsítésre elkülönítve, a többi pedig kiegészítőkre, optikákra és gránátvetőkre ment volna.[7] A fent említett korszerűsítő eszközök egyébként a piacon pár száz dolláros tételt jelentenek és otthoni szerszámokkal is könnyen felszerelhetőek, az egyéb kiegészítők fajtája és száma pedig nem ismert, de az ár mindenképpen magasnak tűnik, főleg úgy, hogy 2009-ben a forint-dollár árfolyam is sokkal kedvezőbb volt.[8] Így például könnyen kiszámolható, hogy a kifejezetten drága HK416 civil változata[9] (MR556) – amely jelenleg is 2948 USD-ba kerül[10] – könnyedén kijött volna, még optikákkal és kiegészítőkkel együtt is (a red dot-ok és holografikus optikák átlagára 500-1000 USD környékén mozog).

Kérdés, ha már a két legnagyobb gyártó ország sem bajlódik a régi fegyverek modernizációjával, hanem inkább új fegyvert rendszeresítenek, mivel így tényleg olyan fegyvert kapnak amilyenre szükségük van, akkor mi miért költünk vagyonokat erre? Ráadásul még a felújított fegyverekkel is megmarad egy igen súlyos probléma, nevezetesen a lőszer kérdése. Az AK-63 a 7,62×39 mm-es köztes lőszert használja, amely egyébiránt minden idők egyik legkiválóbb gyalogsági lőszere, de nem NATO szabvány. Mivel Szlovákia is az új cseh Cz 805 Bren gépkarabély rendszeresítése mellett döntött, ezért rövidesen Magyarország marad az egyetlen NATO tagállam, amely még a régi szovjet lőszert használja. Ez azért fontos mivel a katonai műveleteinket várhatóan a jövőben is NATO vagy EU kötelékben képzeljük el, ahol a többi nemzet mind a szabvány lőszereket használ, vagyis ha olyan helyzet állna elő, akkor a szövetséges nemzetek még ha akarnak sem tudnak adni lőszert, mivel az nem használható a mi fegyvereinkben. Márpedig misszióban nagyon könnyen előfordulhat olyan szituáció, hogy a szövetséges nemzetek, még ha esetileg is egymás támogatására szorulnak. Erre általában az a magyarázat, hogy a szovjet lőszerből még hatalmas készletek állnak rendelkezésre, ezért kell az AK mellett maradni, ám ha tényleg akkora készletek vannak, akkor a katonák lőkiképzésére miért biztosítanak nálunk csak botrányosan kevés lőszert? Az Egyesült Államok Hadseregének alapkiképzésén például egy katona lő tudásának a kialakítására 500 db, míg a leendő gyalogosokéra 750 db éles lőszert használnak fel.[11] Ha pedig még sincsenek akkora készletek, akkor meg miért ragaszkodunk egy olyan lőszerhez (és fegyverhez), amely a szövetségi rendszerünkben másoknál nem használatos? Az újonnan csatlakozott államok közül egyedül mi nem rendszeresítettünk új egyéni fegyvert és NATO szabvány lőszert.[12] Ezért kijelenthető, hogy az AK modernizáció nem a megoldás felé vezető út, inkább csak rengeteg pénz elköltése, hogy biztosítsuk a probléma továbbélését, hogy később újra és újra szembesüljünk vele.

Lőszerkérdés

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi szabvány NATO 5,56 mm-es lőszert rengeteg kritika érte az elmúlt években. Mivel a 7,62×51 mm-es puskalőszer hátralökése olyan erős volt, hogy pontos sorozatlövések leadása szinte lehetetlen volt, az amerikaiak egy kisebb lőszerrel kísérleteztek, ez lett az 5,56×45 mm-es M193 (55 graines – 3,56 g) lőszer.[13] Emellett egy új, akkor forradalmi újításokkal készült gépkarabély is rendszeresítésre került, az AR-15, amely a haderőben az M16 kódot kapta. Az új, könnyebb lőszerből a katona többet vihetett magával, illetve kisebb hátralökése miatt az M16 még sorozatlövésnél is jól uralható volt. Az 5,56-os lőszert 20 hüvelykes (508 mm) fegyvercsőre optimalizálták. Bár képtelen volt akkora hatásos lőtávolság elérésére mint a 7,62-es fegyverek, becsapódáskor a kisebb lőszer hajlamos volt a bucskázásra vagy szétesésre, így jelentős roncsoló és megállító erővel bírt. Azonban a problémák is előjöttek a vietnami háború alatt, köztük a kis átütőerő, valamint a gyártástechnológia és a felhasznált új lőpor, amelyek megbízhatatlanná tették a működést, miközben az M16 is még kiforratlan konstrukciónak bizonyult. Ugyanakkor a könnyebb lőszer előnyei később az amerikai haderőben az M16 általános rendszeresítéséhez vezettek. Továbbá még a szovjetek is elkészítették a saját hasonló 5,45×39 mm-es lőszerüket, amelyhez új gépkarabélyt az AK-74-et rendszeresítették. A NATO-ban is érdeklődtek a kisebb lőszer iránt, de egyben orvosolni is akarták az M193 hibáit, ezért a belga FN elkészítette a 62 graines (4 g), nehezebb SS109 5,56×45 mm-es lőszert, amely nagyobb átütőerővel rendelkezett mint az elődje. Ez is 20 hüvelykes csőből adja a legjobb teljesítményt, ám hasonlóképpen 200 m-en belül bizonyult a leghatékonyabbnak,[14] amelynél nagyobb távolságon meredeken esni kezd a sebessége és energiája. Az SS109 lett rendszeresítve a NATO-ban, illetve M885 néven 1984-ben az amerikai haderőben is, felváltva az M193-t. Az új lőszerhez megnövelték a huzagolás mértékét is 1:305-ről 1:178 mm-re, így az új, továbbfejlesztett és megbízhatóbb M16A2 már ilyen csővel készült.[15]

1999-2006 között a US Army harcoló alakulatainál az M4 gépkarabéllyal (M16A2 rövidebb változata) teljesen felváltották az M16-ot.[16] Még a tengerészgyalogság is – amely nagyon sokáig kitartott a hosszabb M16A4 mellett – tavaly döntött, hogy harcoló alakulatait M4-el szereli fel.[17] Azonban az M4 rövidebb hosszából adódik a rövidebb – 14,5 hüvelykes (368 mm) – csőhossz.[18] Így az M855 is eleve alacsonyabb torkolati sebességgel indul (930 m/s helyett 875 m/s), illetve az erejéből is gyorsabban veszít a lövedék, amely becsapódáskor sokszor alacsony hatékonyságúnak bizonyult és elmaradt a bucskázás is,[19] ugyanis az M855-nél a nagyobb átütőképesség volt a szempont. Viszont bebizonyosodott, hogy a védőfelszereléssel nem rendelkező, általában alultáplált ellenségek ellen a lövedék kevésbé hatásos, továbbá ideális esetben is 200 m-en belül kellett lenni, miközben Afganisztánban jóval nagyobb lőtávolságokkal találkoztak a nyugati katonák.[20]

A probléma megoldására a különleges erőknek készült a nehezebb Mk 262 (77 grain – 5 g), nem teljes köpenyes lőszer, amely becsapódáskor deformálódik. Az Mk 318 SOST (62 grain) is a különleges erőknek készült, elsősorban a SCAR-L-hez és hasonlóan nem teljes köpenyes, ezt a lőszert 2010-től a tengerészgyalogosnál is rendszeresítették az M855 helyett. Az M855A1 (62 graines) lőszert 2010-től rendszeresítette a US Army. A lövedék teljesítményének növelése érdekében kapott egy nagyobb és hosszabb acél magvat, illetve új lőport alkalmaznak. Az új lőszert eleve a rövid csövű karabélyokra optimalizálták, ezért a lövedék torkolati sebessége 913 m/s-ra, ugyanakkor a tüzeléskor keletkező nyomás is 380-ról 420 MPa-ra nőtt.[21] Az M855A1 14,5 hüvelykes csőből kilőve 350 m-ről átüti a 9,5 mm-es (3/8 hüvelykes) acéllemezt. Puha célok ellen a régi M855 a behatolási ponttól 17,8 cm-re kezdett bucskázni, az A1 már 7,6 cm után, ezáltal nagyobb megállító erővel bír. Ugyanakkor a hatásos lőtávolság nem változott, 350 m környékén maradt.[22]

Azt meg kell hagyni, hogy Afganisztánnal jött be újra a lőtávolság probléma, hiszen eleve azért voltak hajlandóak feláldozni a lőtávolságot a kisebb lőszer előnyeiért, mert a tapasztalatok szerint az átlagos lőtávolság harci helyzetben 200 m-en belül van. Ám az 5,56-os lőszerrel szemben szinte a kezdetektől meglevő kételyek és a nagyobb lőtávolságra való igény arra sarkallta a lőszer tervezőket, hogy olyan lőszert hozzanak létre, amely minden igényt egyszerre kielégít. 2006-ban arra jutottak, hogy az ideális karabélylőszer űrmérete valahol 6,5-7 mm között van, mivel a tesztek szerint ezek felülmúlják nemcsak az 5,56-os, de a 7,62-es NATO lőszereket is.[23]

Az egyik lehetséges ilyen lőszer a 2002-ben kifejlesztett 6,5 Grendel (6,5×38 mm) lehetne, amelyet elsődlegesen nagyobb távolságokra terveztek, tehát 400 m felett is megőrzi erejét és pontosságát. Átütőereje 1000 m-en jobb mint a 7,62-é, így akár alkalmas lehetne mindkét NATO lőszer kiváltására is. Ezért létezik a könnyebb 90 graines karabély és a 144 graines puskalőszer verzió is, érdekessége pedig, hogy a 7,62×39 mm-ről mintázták. 2012-ben megállapították, hogy a 6,5 mm-es lenne a legideálisabb a jövő gépkarabély lőszerének.[24] A lőszer hossza megegyezik a 5,56-val, vagyis 57 mm, hogy „esetleg” a jelenlegi NATO fegyverek tártölcsérébe (pl. AR-15) is használni lehessen kaliberváltás esetén, pontosan emiatt alapvető elv volt, hogy a jelenlegi 5,56-os fegyverek csak minimális átalakítást igényeljenek az új lőszer esetén. A lövéskor keletkező nyomás sem okozhatna gondot, mivel az csak 345 MPa, így alatta marad az 5,56-énak.[25]

A Remington 6,8×43 mm SPC is egyfajta válasz volt egy az 5,56-nál hatásosabb lőszerre, ugyanakkor ennél is követelmény volt, hogy az AR típusú fegyverekben használható legyen, így hossza ennek is 57 mm. A lövedék súlya 7,45 g (110 grain), 500 m-en belül a ballisztikai tulajdonságai nagyon hasonlóak a 7,62×51 mm-éhez, ám a 6,8-ast eleve a rövid karabély, például az M4 csövére optimalizálták.[26] Úgy találták, hogy a pontosság és pusztító erő egyensúlyát tekintetbe véve ez a lőszer jelenti a legjobb alternatívát 500 m-en belül. A jelenlegi AR-15-ök pedig a cső, a zártömb és a tárak cseréjével könnyedén átalakíthatók 6,8-as űrméretre.[27]

Az jól látszik, hogy a 6,5 és 6,8-as lőszerek is sokkal jobbak lennének a jelenlegi 5,56-nál, ám a kaliberváltás mindig jelentős költségekkel jár, ezért egyelőre nem valószínű, mivel az 5,56-ból mindenhol hatalmas készletek vannak, illetve a nagy védelmi beszerzések sehol nem népszerűek manapság. Ezért a változás várat magára. Egy kaliberváltás nálunk sem lenne olcsó, mivel annak együtt kéne járnia a fegyverváltással is. Ha belátható időn, tehát néhány éven belül várható lenne egy ilyen váltás a NATO-ban, akkor én is azt mondanám, hogy érdemes kivárni, hogy melyik lőszert választják és utána megejteni a fegyver és lőszerváltást. Ám mivel ez jelenleg érdemben nem valószínűsíthető, nincs mire várni, ráadásul egy igencsak leváltásra váró fegyvert kellene szintén lecserélni. Félreértés ne essék, nem mondom azt, hogy az AK rossz fegyver lenne, mert nem az, de bármilyen kiváló tulajdonságokkal rendelkezik az AK-47/AKM széria, eljárt felette az idő, ezért nekünk sincs értelme görcsösen ragaszkodni hozzá. A kaliberváltás bár kétség kívül drága lenne, de előbb-utóbb muszáj lesz és azt se feledjük, hogy a volt-VSZ NATO tagállamok közül egyedül mi nem voltunk képesek ezt megtenni az elmúlt 17 évben.

A gépkarabély piac ma

Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy milyen gépkarabélyt érdemes vásárolni? Sokan reflexből vágnák rá, hogy új Kalasnyikovot, de ismételten fel kell hívni a figyelmet, hogy már a NATO tagjai vagyunk, miközben Oroszország következetesen ellenségként határozza meg a mi szövetségi rendszerünket, tehát ez nem tűnik jó ötletnek. Másrészről máshol is tudnak jó fegyvert tervezni és gyártani; ma már sok olyan nyugati fegyver létezik, amelyek a megbízhatóság mellett, ergonómia, pontosság, modularitás és fizikai tulajdonságok tekintetében jóval többet nyújtanak.

Napjaink modern nyugati gépkarabélyai között említhetjük hagyományos kialakítású FN SCAR-L, HK416, ARX-160, Cz 805 Bren, ACR, LWRC M6, MCX, Sig 516 vagy MSBS-t, vagy a kicsit régebbi tervezésű M16/M4 (AR-15 család), G36 vagy a Sig 550 sorozatú gépkarabélyokat is, vagy a bull-pup vonalon az FN2000, a Steyr/Thales F88/F90 és a Tavor TAR-21.

Az FN SCAR-t kifejezetten az amerikai különleges erőknek fejlesztették ki, mint egy modern, nagy megbízhatóságú gépkarabélyt az M4A1 leváltására. A SCAR kiváló fegyvernek bizonyult, ám nem vált a különleges műveletiek általánosan elterjedt fegyverévé, így 2009 után felhagytak a SCAR-L-ek további vásárlásával, feltehetőleg a magas ár miatt.[28] Hasonlóképp a HK416 is az M4 leváltására készült, gázdugattyús, rövid löketű működéssel, amellyel a Heckler & Koch egy igen strapabíró, rendkívül megbízható működésű M4-et hozott létre és bár a csapatpróbákon nagy népszerűségnek örvendett, az amerikai haderőben csak a top különleges alakulatoknál, mint a Delta Force és DEVGRU vált általánosan rendszeresítetté, valamint a USMC rendszeresítette a módosított golyószóró változatát M27 néven. Ez is a nagyon magas árnak köszönhető, így bár a különleges erőknél világszerte megtalálható, általános egyéni lőfegyvernek ez eddig csak Norvégia rendszeresítette. A magas ár egyébként alapvető korlátja az új fegyverek széles körű elterjedésének, így például az amerikaiaknál ezért is hagytak fel az M16/M4 leváltásának terveivel. Ugyanakkor a mára elavult fegyverekkel rendelkező nemzeteknél a nagyobb költségek is kifizetődnek, így például Csehországban és Szlovákiában a Vz 58-ról a Cz 805-re.

Típus 16 hüvelykes csővel, 30 lőszeres tárral, mechanikus irányzékkal, félautomata (civil) (a kivételekhez lábjegyzetes magyarázat) Ár USD-ban (amerikai kiskereskedelmi)
FN SCAR-L 2498,89 a
MR556 (HK416) 2948 a
ACR 1699,99a
Sig 516 1570-1619 a
ARX-100 (ARX-160) 1950 c
Cz 805 Bren S1[29] 1878,49 a
FN-15 (M4) 1028,29 a
Colt LE6920 (M4) 999 b
Sig M400 (M4) 1079,89-1149,99 a
Norinco CQ-A (M4) 699 CAD d [30]

a: www.impactguns.com; 2016. január-február

b: http://www.colt.com/Catalog/Rifles/LE6920Series.aspx; 2016. február

c: http://www.beretta.com/en-us/arx-100/; 2016. február

d: https://www.marstar.ca/dynamic/product.jsp?productid=75213; 2016. február

Az utóbbi évek egyik legérdekesebb jelenségét az AR-15 család robbanásszerű elterjedése és fejlődése jelentette, amelyet a német Europäische Sicherheit & Technik magazin csak „Black Rifle-Boom-nak”[31] nevezett. Tekintettel, hogy az AR-15 család tagjait ma már több kontinensen, szinte megszámlálhatatlan gyártó gyártja többféle kivitelben. Bár a hagyományos gázelvételes verzió is töretlen népszerűségnek örvend, megjelentek a konstrukció alapvető gyengeségét okozó direkt-gázelvételes rendszer helyett, a rövid löketű gázdugattyús fegyverek, mint a HK416, Sig 516 és M6 típusok.[32] A NATO államokban is elterjedtek a különböző AR változatok, jelenleg az Egyesült Államokban, Kanadában, Dániában, Hollandiában, Norvégiában, Törökországban és  Albániában rendszeresítettek AR típusokat egyéni lőfegyverként. A HK416 jó eséllyel indul a francia FAMAS leváltására indult tenderen, míg Németországban, ha realizálódik a G36 leváltása, akkor kézenfekvő lenne a hazai gyártású 416-417, jelenleg is a 417-ből (G28) vásároltak nagyobb mennyiséget a misszióban levőknek.[33] Ugyanakkor, ha a NATO országok különleges műveleti erőinek fegyverzetét megnézzük, akkor valószínűleg nem nagyon találunk olyat, amelynél ne lenne valamilyen AR típus, így a Magyar Honvédség különleges műveleti erői is használják az M4A1-t.

Ez köszönhető annak, hogy a gyenge vietnami kezdést követően az AR-15 családot folyamatosan fejlesztették, aminek köszönhetően a 2000-es évekre egy kiforrott konstrukció jött létre, amely napjaink egyik legjobban modulálható fegyvercsaládja, így az AK-k után a legelterjedtebb fegyvercsalád a Földön. A folyamatos fejlesztéseknek köszönthetően pedig mindig képes volt megőrizni korszerűségét. A rövid löketű gázdugattyús AR-ek megjelenésével nemcsak a fegyvercsalád legfőbb gyengeségét sikerült kiküszöbölni, de sikerült ötvözni az AR-ek minden kiváló tulajdonságát kivételes megbízhatósággal, amellyel egy kimagaslóan jó harceszköz született. Az AR-ek általános jó tulajdonságai között lehet említeni a kiváló ergonómiát, a pontosságot, a fejleszthetőséget és a modularitást.

Az új magyar gépkarabély

Ezek után mi lenne az ideális választás? A SCAR és HK416 ugyan kiváló fegyverek, de magas áruk miatt ezek széles körű rendszeresítése kiesik. Az eggyel alacsonyabb árkategóriában szintén kiváló fegyvereket találunk, mint a Sig 516, az ACR, a Cz 805 és az ARX-160, ezek egyikének általános rendszeresítése lenne az ideális megoldás, tekintettel, hogy minden valószínűség szerint tudnák hozni az eggyel magasabb árkategória képességeit, ám mégis relatíve költséghatékony megoldás lenne. Ugyanakkor itt nem lenne elég 7700 db mint ahogyan a Kalasnyikovoknál tervezték, hiszen teljes átállásra lenne szükség. Mindenképpen több tízezres tételről van szó, mivel a katonák egyéni lőfegyvere mellett biztosítani kell további fegyvereket a kiképzési és oktatási célokra, a tartalékosoknak, valamint plusz raktári tárolásúak is kellenek a bekövetkező amortizáció azonnali pótlására. Így viszont magasabb költségekkel kell számolni, hozzátéve, hogy erre előbb-utóbb szükség lesz, ha csak nem döntünk úgy, hogy az AK-63 lesz a Magyar Honvédség utolsó rendszeresített gépkarabélya. Márpedig a védelmi beszerzések világszerte egyre költségesebbek. Magyarországon sajnos hosszú távon alacsony védelmi költségvetéssel kell számolni, ezért ezen közepes árkategóriás fegyverek általános rendszeresítése is valószínűleg túl drága lehet számunkra. Ám létezhet egy kombinált megoldás, amelynek során nem egy, hanem másfél gépkarabélyt rendszeresítünk, de mit is jelent ez?

Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon minden katonának szüksége van-e csúcskategóriás fegyverre, vagy elég csupán azoknak, akiknek ez az elsődleges harceszköze? Ez alapján rendszeresíthetnénk egy csúcskategóriás fegyvert, azoknál az alakulatoknál, amelyeknél a legmagasabb a valószínűsége annak, hogy bevetésen használniuk kell és egy magas megbízhatóságú, strapabíró fegyverre van szükségük, így mindenekelőtt a lövész, különleges műveleti, felderítő, harci műszaki alakulatok, illetve esetleg általánosan a missziós kontingensek. Míg a harctámogató és harci kiszolgáló egységek (pl. tüzér, műszaki, légvédelmi, logisztika) egy olcsóbb, de hangsúlyozottan nem rossz gépkarabélyt kapnának. Joggal merül fel a kérdés, hogy ez a gyakorlatban hogyan lenne megvalósítható, hiszen itt két fegyverről van szó?

Ezen követelmények alapján jelen tudásom szerint az AR-15 család jöhet szóba egyedül, tekintettel, hogy a többi fent említett gépkarabélynál egy fegyver létezik, egy gyár gyártja őket egy árkategóriában. Az AR-15-t a világ számos pontján rengeteg kivitelben gyártják, így például létezik a csúcskategóriás (árban is) német HK416 és a rendkívül olcsó hagyományos M4A1 másolat kínai Norinco CQ-A, köztük pedig kismillió, különböző árfekvésű fegyver. Az 1. Táblázat szerint pedig egy HK416 árából nagyjából 6 CQ-A vagy 3 Colt/FN M4 jön ki, ennyi lehetőség és ekkora árkülönbség egyetlen más fegyvercsaládnál sincsen. Az AR-ek kezelőszervei minden egyes fegyveren megegyeznek, tekintettel, hogy kinézetre is szinte megegyeznek, tehát aki megtanulja egy AR-15 kezelését az összes többit is gond nélkül tudja használni. A különböző konstrukciók közötti legfőbb különbség a működési elv. Míg az M16 és M4 a fegyvercsaládnál hagyományos direkt gázelvételes rendszert használják, addig az újak, mint a HK416, Sig 516 vagy M6 a rövid löketű gázdugattyút. Ez a különbség a fegyver megbízható működését nagymértékben befolyásolja, ám a fegyver gyakorlati kezelését tekintve, vagyis az azt használó katona szemszögéből jelentéktelen. Például a Sig Sauer M400-asának (M4[34]) részleges szét és összeszerelése 8,[35] míg a Sig 516-é 11[36] lépésből áll, ugyanakkor az első 7 lépés teljesen megegyezik. Tehát akit kiképeznek az M4 használatára annak egy Sig 516 használata sem fog gondot okozni. Ezért mondom azt, hogy valójában csak másfél fegyvert kellene rendszeresíteni, hiszen egyazon fegyvercsalád két tagjáról lenne szó, amelyek nagyfokú kommonalitást mutatnak. A tok alsó rész (pisztolymarkolat, elsütő szerkezet, a zárakasztó, a tűzváltókar, a betolható válltámasz, a lökéscsillapító és helyretoló rugó, tárfészek), a tárak, a felhúzó kar, a zártömb és az ütőszeg teljesen megegyeznek, így szinte az összes AR-15 típussal is.

Véleményem szerint a harcoló alakulatokat Sig 516-al, míg a harctámogatókat és harci kiszolgáló támogatókat M4-el kellene felszerelni, így akiknek a lehető legjobb fegyvert kell biztosítani, megkapják, miközben a költségek sem rúgnak olyan magasra, mintha egy drágább vagy két teljesen különböző fegyvert kellene rendszeresíteni. Ugyanakkor a többiek is egy jól használható eszközt kapnának. Ráadásul, ha az M400-at választanánk az M4 kategóriában, akkor egyazon gyártótól lehetne rendelni egy hosszú távon nyilvánvalóan több tízezres mennyiséget, ekkora tételnél pedig már jelentős mértékben lehet alkudni is, ráadásul több tízéves együttműködésről lenne szó. A Honvédség együttműködhetne a Rendőrséggel is, mivel az M4 ideális lenne rendészeti használatra is, így részlegesen felválthatná a rendőrség AMD-65-eit és AK-63-ait.[37] Ugyanakkor az M4 beszerezhető rengeteg más forrásból is, amerikai, európai vagy épp ázsiai gyártóktól, így nem állna fenn az a veszély sem, hogy egyetlen gyártótól függünk, illetve a versenyhelyzet hozzájárulna az árak csökkentéséhez is. Az amerikai haderő sem csak egy gyártól szerzi be a maga fegyvereit, a legnagyobb gyártók között említhetjük a Coltot, az FN-t, a Bushmastert vagy a Remingtont. Az amerikai védelmi minisztérium és az FN között kötött 2013-as szerződés szerint 120 ezer karabélyt szállítanak 77 millió USD áron, vagyis az amerikai M4-ek darabára csupán 641 USD.[38] Másrészről, ha időközben a magyar védelmi költségvetés olyannyira megemelkedne, hogy minden katonát el lehet látni 516-al, akkor se kellene teljes áru fegyvereket vásárolni, elég lenne tok felsőket, amelyeket a katona egymaga is rá tudja szerelni a meglévő M4 tok alsóra, ez esetben az 516 tok felső kiskereskedelmi ára csak 1132 USD.[39] Ez azért is fontos, mivel ha kaliberváltásra kerülne sor a NATO-ban, akkor a legrosszabb esetben is csak új tok felsőt kellene vásárolni. Ám valószínűbb, hogy a mostani és várható szorongatott költségvetési helyzetben még az Egyesült Államokban sem biztos egy teljesen új fegyver rendszeresítése, így valószínűleg minden nagy gyár kidolgozza az „olcsó alternatívát” és egyszerű átalakító kitekkel, a cső, a zártömb és a tárak cseréjével a régi fegyverek továbbra is használhatóak lesznek. Márpedig az AR-15 világszerte olyan elterjedt, hogy erre komoly igény lesz, tehát saját fejlesztésekre sem lenne szükség, tehát jóval alacsonyabb költségekkel kell kalkulálni és a rendszeresítés is gyorsabb lehet, mivel máshol már hatalmas mennyiségű tapasztalat gyűlt össze ezen fegyverekkel. Az pedig, hogy egy világszerte elterjedt fegyvercsaládról, illetve legfőbb NATO szövetségesünk egyik alap fegyveréről van szó, biztosítja, hogy a jövőben is rendelkezésre állnak majd a fejlesztések.

Végül egy kis számolás, 275 Ft-os USD-al számolva, mire lenne elég az a 7,7 milliárd forint? Ha egy Sig 516-ra 1600 USD-t számolunk, akkor 7700 db 3,388 milliárd forintba kerül, míg a fennmaradó összegből további 15680 db 1000 USD-s M4 jönne ki. Vagyis gyakorlatilag az összes aktív állományban levő katona kaphatna új gépkarabélyt, pedig csak kiskereskedelmi árral számoltam. Tényleg nem érné meg új fegyvert rendszeresíteni? Ezek után ismerjük meg kicsit jobban a két kiválasztott fegyvert.

A Sig Sauer gyár a kiváló minőségű pisztolyairól híres, ugyanakkor gépkarabélyokat is gyártott már korábban is, így például a sikeres Sig 550 sorozatot. Azonban a kialakuló „black rifle boom” miatt a Sig is kihozta a saját M4 klónját, az M400-at, illetve a HK416 sikere után, viszonylag későn – 2010-ben – egy hasonló rövid löketű gázdugattyús, de jóval pénztárca barátabb AR-el jelentkezett, ez lett a Sig 516 és nagytestvére a 7,62x51mm-es Sig 716.[40]

A Sig 516 külsőleg nem igazán különbözik a jól ismert AR modellektől, minden 516-nál alap a 4 Picatinny sínes előagy, illetve a tokfelsőn is van sín, amely egyvonalban van az aggyal. Erre szerelhető fel a gyári mechanikus irányzék és a célgömb (tartozék), illetve bármely más optika, amely MIL-STD-1913 sínre illeszthető. A tok felső és alsórész is 7075-T6 repülőgép minőségű alumíniumból készült, a cső hidegen kovácsolt, krómozott, így jóval tartósabb és ellenáll a korróziónak is. A huzagolás üteme megegyezik az M4-ével, 1:178 mm (6 hornyos). A fegyverhez 30 lőszeres Magpul PMAG műanyag tárat adnak,[41] de a hagyományos STANAG tárak is természetesen gond nélkül használhatóak. A fegyver, hasonlóan a többi AR-hez nagyon jó ergonómiával rendelkezik, jól kézre áll és a kétkezes használhatósága is elég jó.[42] A Sig 516-nak egy Magpul betolható válltámasza van.[43] A 14,5 hüvelykes csővel ellátott Sig 516 gépkarabély súlya töltetlenül 3,15 kg, hossza 88,5 cm, míg betolt válltámasszal 80,5 cm, a 16 hüvelykes súlya 3,3 kg, teljes hossza 92 cm, illetve 84 cm. Elméleti tűzgyorsasága mindkettőnek 750-800 lövés/perc, egyes és sorozatlövésre alkalmasak.[44] Egyébként a fegyver elérhető PDW[45] 7,5 (190 mm) és CQB[46] 10 (354 mm) hüvelykes csővel,[47] ezek elsősorban a különleges erőknek, illetve például a CQB verzió a harcjárművek személyzetének lehetnének hasznosak.

A többi AR-hez képest a legjelentősebb és legfontosabb különbség a működési elvben keresendő. Ugyanis a hagyományos AR-ben a direkt gázelvételes rendszer használatos, amelyben a lőporgázokat visszavezetik a tokba és az tolja hátra a zárszerkezetet, amellyel megtörténik a kireteszelés és az új lőszer betöltése. Ez az AR-ek problémáinak legfőbb forrása, mert a lőporgázokkal rengeteg kosz is bejut a tokba, ahol rárakódva az alkatrészekre működési zavarokat okoz, ezért gyakoribb karbantartást és tisztítást igényel. Ezzel szemben a rövid löketű gázdugattyúnál a gáz nem jut vissza a tokba, hanem a gázátömlő furaton keresztül egy rudat (gázdugattyú) tol meg; és a dugattyú hátramozgásával mozdul el a zárszerkezet is és történik meg a kireteszelés, valamint az újratöltés. Ezáltal egy nagyon tiszta rendszert kaptak, amely minimális karbantartással is megbízhatóan működik. Ugyanakkor a gázdugattyús rendszernek megvan az a hátránya, hogy nincs csereszabatosság, minden gyártó fegyverében csak az általa gyártott dugattyú használható.[48] A rendszer extrém megbízhatóságáról igen impresszív videók vannak fenn az YouTube-on, például amikor thai katonáknak mutatják be a Sig 516-ot, amelyet homokba ásnak és vízbe dobnak, ezt követően tisztítás nélkül teljes tárakat lőnek ki sorozatban akadály nélkül,[49] vagy a Sig bemutató videójában, ahol a homokba és sárba temetik, illetve vízbe merítik, majd akadály nélkül tüzelnek.[50]

Véleményem szerint a Sig 516 három dologban múlja felül a hasonló és jól ismert HK 416-ot, míg a többi tulajdonságában közel azonos a két fegyver. Az első az ár, ahogy a táblázatból is kiderül, míg a HK kiskereskedelmi ára 2948 USD, addig a Sig már 1570 USD-tól is elérhető, vagyis kb. feleannyiba kerül, miközben két nagyjából megegyező fegyverről van szó. A második a súly, 14,5 hüvelykes csővel, töltött állapotban (30 lőszeres tár) a HK 4,11, a Sig 3,6 kg,[51] míg 16 hüvelykes csővel ezek az értékek 4,18 és 3,75 kg.[52] Bár a különbség a súlyban nem nagy, azért annak a katonának, akinek egész nap hurcolnia kell, illetve szükség esetén harcolnia vele, nagyon is számít az a plusz fél kiló. A harmadik a kommonalitás: a HK416 annyi mindenben módosult az eredeti M4-hez képest, hogy nagyon kevés csereszabatos alkatrész maradt a többi AR-el,[53] míg a Sig 516-nál sok más AR-15 alkatrész és egyéb kiegészítő is jól használható.[54]

Kései megjelenése miatt az 516 nem terjedt el annyira, azonban így is megjelent már több különleges katonai és rendőri alakulatnál, például a Scotland Yard terrorelhárítói, a thai SEAL kommandó, a maláj különleges erők vagy a török rendőrség különleges alakulata is használja. Összességében a Sig 516 egy megbízható AR-15, annak minden jó tulajdonságával, magas minőségen legyártva, mindezt a versenytársakhoz képest megfizethető áron. Ezzel véleményem szerint ideális lenne a Magyar Honvédség jövőbeli gépkarabélyának.

Az M400 egy kiváló minőségű M4 klón, fizikai tulajdonságai nagyjából megegyeznek az összes többi M4 típusú fegyverrel. Az M400 az AR-nél hagyományos direkt gázelvételes rendszerrel működik. A tok alsórész megegyezik a Sig 516-nál leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a válltámasz teljesen megegyezik a hagyományos M4-ével. Ugyanakkor a hagyományos AR-kel ellentétben, ezen van tárkioldó gomb a baloldalon is.[55] Az M400 is 7075-T6 alumíniumból készült és különböző csőhosszakkal érhető el, 11,5, 14,5 és 16 hüvelykes csővel, ezek krómozottak. A célgömb fixen beépített, de a hátsó irányzékból létezik a M16A2 típusú hordfogantyúba rejtett és az 516-on is levő felhajtható változat. Egyébiránt a tok felsőn ez is rendelkezik a MIL-STD-1913 sínnel, míg az előagy a hagyományos (Classic) verziónál kétrészes műanyag, de ugyanúgy létezik vagy átszerelhető a 4 sínes változatra. A Classic verzió 14,5 hüvelykes (368 mm) csővel, 84,6 cm hosszú, míg betolt válltámasszal 78,7 cm, súlya tár nélkül 3,22 kg.[56]

Ugyanakkor mint ahogy fentebb írtam az M4-nek rengeteg gyártója van, így több helyről is be lehet szerezni, nagyjából azonos fegyvereket. Az M400 annyiból lenne jobb, hogy akkor egyetlen gyártótól lehetne nagyobb tételt vásárolni, így az árak is csökkenthetőek lennének. Azonban bármilyen gyártású M4 esetében a gyári tárak helyett, (ha csak nem eleve ilyet adnak) akkor Magpul tárakat kell vásárolni, ezen tárak tartósabbak és sokkal megbízhatóbb működésűek, mint a fém STANAG tárak. A tárak egyébként olyan fontosak, hogy az M4-esek megbízhatósága is ugrásszerűen nőtt, amikor az új és jobb minőségű műanyag tárakat kezdték használni.

Kiképzési lehetőségek

Ez a kettős rendszer a kiképzésben sem okozhatna fennakadást, mivel elég lenne az M4-re kiképezni a katonákat, illetve a megfelelő fegyvernemi iskolákban ismertetnék az 516-ot azoknak, akiknek az lesz a fegyvere. Azokra a feladatokra, ahol gyorsabban amortizálódnak a fegyverek, mint a kiképzés vagy lövészetek, lehet használni az olcsóbb M4-et, mivel a két fegyver működési elvét leszámítva, megegyezik.

A kiképzés terén lenne még egy lehetőség, amelyet ki kellene használni. A cikk elején már volt róla szó, hogy mi kevés lőszert fordítunk a lőkiképzésre. Nálunk nem megszokott az otthoni fegyvertartás, így az újonc lehet, hogy még életében nem lőtt soha vagy legfeljebb légpuskával. Ennél fogva a seregre marad a lőkészség kialakítása, amely csak rengeteg gyakorlással lehetséges. Bár kétséget kizáróan a jövőben sem lesz lehetőség az amerikai lőszerfelhasználás megközelítésére sem, azért vannak lehetőségek, amelyekkel költséghatékony módon lehetne növelni a lövésszámot. Például a kiképzés alatt az amerikai hadseregben .22-es kaliberű puskákat is használnak, amellyel 15 m-es lőtéren kicsinyített célokra tüzelnek.[57] Ez nyilvánvalóan nem válthatja ki teljesen a hadi fegyverekkel történő lövészetet, már csak a távolságok miatt sem, de arra alkalmas lehet, hogy a katona elsajátítsa és begyakorolja a lövészet alapjait, a későbbiekben pedig fenntartsa a készséget. Ráadásul ez ma már megoldható szinte azonos fegyverekkel. Többek között a német Walther gyár ugyanis elkészítette több hadi fegyver .22 változatát. Így például az M4-t, amely méreteit és kezelőszerveit tekintve teljesen megegyezik az eredetivel, súlya kicsit könnyebb, 2,75 kg tár nélkül.[58] Ezek a fegyverek egyébként Magyarországon is kaphatóak.[59] Mivel a .22-es puskáknál jóval kisebb erőhatások vannak, mint a hadi fegyvereknél, ezért lehetőség lenne a modern optikai irányzékok airsoftos másolatainak a használatára is rajtuk. Ezek az eredeti árának töredékéért elérhetőek és alkalmasak lennének rá, hogy a katona megtanulja és begyakorolja a velük való célzást, illetve legalább erre a feladatra nem kéne a drága eszközöket rendszeresíteni. Ezen kis puskák használata nemcsak a kiképzés, de a későbbi szinten tartásnál is hasznos lehetne, hiszen növelhetnénk a lövésszámot, miközben a költségek nem emelkednének jelentősen, hiszen a 22-es lőszer ára töredéke a hadi lőszerekének.

Összegzés

Bár az AK a maga idejében nagyon jó harceszköznek számított, napjaink követelményei túlhaladták a képességeit, ezért nem csoda, hogy a fő gyártók is új fegyvert rendszeresítenek helyette, hogy egy a kor kihívásainak megfelelő gépkarabélyt kapjanak. Emiatt nekünk értelmetlen egy olyan fegyverhez ragaszkodni, amely modernizációja a jelenlegi formában költségesebb, mint egy új fegyver, ráadásul a NATO kompatibilitási problémák továbbra is megmaradnak. Figyelembe véve a modern lőfegyver követelményeket, a rendelkezésre álló lehetőségeket (saját anyagi és a piacon levő fegyverek) elemezve, véleményem szerint a Sig 516 és az M4 rendszeresítése lenne az ideális megoldás, mivel egyszerre kapnánk korszerű, NATO szabvány fegyvereket, miközben a költségek is mérsékeltek maradnának, anélkül, hogy a logisztikai nehézségek nőnének.

Egy korszerű haderő felépítéséhez elengedhetetlen a folyamatos korszerűsítés, de a 80-s évek technikai színvonalának konzerválásával ez semmiképp sem lehetséges. A Honvédség felszereléseinek többségénél azonnali teljes körű cserére lenne szükség, de ehhez a jelenlegi költségvetés többszöröse szükséges. Ezért legalább a lövész katonáknak a felszerelését kellene rendbe tenni, hogy a kor színvonalára emeljük a fegyvernemet, hiszen ez egy szükséges, de ugyanakkor a lehetőségekhez mérten reális cél lehetne. Hangsúlyozva, hogy nemcsak az amerikai, brit vagy francia haderőhöz képest vagyunk lemaradva, hanem a környező országokhoz képest is. Ennek a lemaradásnak a lefaragásában lehetne egy fontos lépés egy korszerű nyugati gépkarabély rendszeresítése. Annak ellenére, hogy nem számíthatunk jelentősen növekedő védelmi költségvetéssel, még nem zárható ki az, hogy a kevés pénzt okosan és jól költsük el. Lehet, hogy ehhez nem megszokott vagy formabontó megoldásokat kell alkalmaznunk, de mindig a végeredmény számít.

Szerző: Kiss Roland

Fotó: MTI

[1] Rottman, Gordon L.: The AK-47 Kalashnikov-series assault rifles; Osprey Publishing; Oxford; 2011; 4.o.

[2] Az AKM néhány kisebb változtatásban és a gyártástechnológiában tér el az AK-47-től.

[3] Szőrös Zoltán: AK-12? oroszos modernizáció, újabb kör; http://www.kaliber.hu/cikkek/ak-12-.html; 2016. január 15.

[4] Kalashnikov AK-12 assault rifle (Russia); http://world.guns.ru/assault/rus/kalashnikov-ak-12-e.html; 2016. január 15.

[5] AK-63F gépkarabély modernizáció http://www.hmarzenal.hu/vedelmi-ipar/ak-63f-gepkarabely-modernizacio; 2016. január 15.

[6] FN 15™ Military Collector M4; http://www.fnamerica.com/products/carbines/fn-15-series/military-collectors-series/; 2016. január 15.

[7] Hétmilliárdból modernizálja a kalasnyikovokat a honvédség; http://www.origo.hu/itthon/20090526-hetmilliardert-modernizalja-az-ak63-kalasnyikov-gepkarabalyokat-a-magyar-honvedseg.html; 2016. január 15.

[8] 181,6 Ft volt 1 USD. 2009. december 8-i árfolyamok; http://napiarfolyam.hu/2009-12-8/; 2016. január 15.

[9] Mivel a kormányok által vásárolt katonai fegyverek árairól kevés adat érhető el, ezért az egyszerűség kedvéért az amerikai polgári piac áraival kalkulálok, amelyek általában magasabbak mint az állami beszerzéseken fizetett összeg. Az Egyesült Államokban szinte minden katonai fegyver elérhető a polgári piacon, a legfőbb különbség, hogy ezek csak félautomata módban vásárolhatóak.

[10] H&K MR556 416 AR15 Rifle 5.56/223 16 Barrel 30 Rnd Mag; http://www.impactguns.com/hk-mr556-rifle-556-223-mr556a1.aspx; 2016. január 15.

[11] Schloesser, Kelly : 2010 brings major transformation to Basic Combat Training; http://www.army.mil/article/42500/2010-brings-major-transformation-to-basic-combat-training/; 2016. január 22.

[12] Lengyelország a saját Berylt (módosított 5,56mm AK-74) rendszeresítette, majd most ezt váltja a szintén saját MSBS-5.56. Csehország és Szlovákia a cseh Cz 805 Brent, Észtország a Galilt és G3-t, Lettország és Litvánia a G3-t és a G36-t, Bulgária az AK-74 saját 5,56-os változatát, Szlovénia az FN2000-t, Horvátország a saját VHS-t, míg Albánia az M4 gépkarabélyt rendszeresítette vagy rendszeresíti. Ezek mind NATO szabvány 7,62 vagy 5,56 lőszert tüzelnek. Egyedül még Románia a kakukktojás rajtunk kívül, mivel ők saját gyártású 5,45-ös PA md. 86-t (az AK-74-hez hasonló) tartanak rendszerben.

[13] Williams, Anthony G: IHS Jane’s Weapons – Ammunition 2014-2015;

[14] Ehrhart, Thomas P.: Increasing Small Arms Lethality in Afghanistan: Taking Back the Infantry Half-Kilometer; School of Advanced Military Studies United States Army Command and General Staff College; Fort Leavenworth, Kansas; 2009; 22-27.o.

[15] Williams im. 59-60.o.

[16] Ehrhart im. 23.o.

[17] Sanborn, James K.: Marine brass endorses infantry plan to ditch M16 for M4; http://www.marinecorpstimes.com/story/military/2015/07/27/marine-officials-endorse-infantry-plan–ditch-m16–m4/30145257/; 2016. február 3.

[18] Megjegyzendő, hogy a modern gépkarabélyoknál már általános a rövidebb cső és a 18 hüvelyknél hosszabb ma már elég ritka, inkább a korábban gyártottaknál (M16, G36 és a bullpup fegyverek) fordul elő.

[19] Williams im. 60.o.

[20] Ehrhart im. 23. és 26o.

[21] Williams im. 60-61.o.

[22] Plaster, John: Testing The Army’s M855A1 Standard Ball Cartridge; http://www.americanrifleman.org/articles/2014/5/21/testing-the-army-s-m855a1-standard-ball-cartridge/; 2016. február 8.

[23] Williams, Anthony G: Design dilemma: small arms and ammunition development; Jane’s International Defence Review 2014/September; 44-45.o.

[24] Ehrhart im. 32.o.

[25] Williams, Anthony G: IHS Jane’s Weapons – Ammunition 2014-2015; 77.o.

[26] Williams im. 78-79.o.

[27] Ehrhart im. 30-31.o.

[28] Jones, Richard D. – Ness, Leland S; IHS Jane’s Weapons Infantry 2014-2015; IHS Jane’s; 2014; 240.o.

[29] Mivel az amerikai piacon a karabély változat még nem érhető el, ez a pisztoly változat. A pisztoly változat (ez amerikai specifikum) gyakorlatilag abban különbözik a karabélytól, hogy nincs válltámasza, illetve 11,5 hüvelykes (amúgy CQB verzió) csővel van ellátva.

[30] Az ár kanadai dollárban van megadva, mivel a kínai fegyverek az USA-ban import tilalom alatt állnak. Emellett ez a katonai 14,5 hüvelykes csővel készült, illetve a 30 lőszeres tárat a kanadai törvényeknek megfelelően 5 lőszeresre korlátozták. Egyébként az M4A1 másolata, amely katonai verzióban elérhető egyes és sorozatlövéssel is.

[31] A black rifle, azaz fekete puska, eredetileg az M16 beceneve volt, utalva a fekete műanyag tusra, pisztolymarkolatra és előagyra.

[32] Weisswange, Jan-Phillip: Stürmische Zeiten; Europäische Sicherheit & Technik September/2015; 67-68.o.

[33] Wiegold, Thomas: Probleme mit dem G36: ‚Zwischenlösung‘ von Heckler&Koch; http://augengeradeaus.net/2015/08/probleme-mit-dem-g36-zwischenloesung-von-hecklerkoch/; 2016. február 3.

[34] Az egyszerűség kedvéért M4-nek hívom a különböző M4 klónokat, tekintettel, hogy nagyjából azonos fegyverekről van szó, de mivel rengetegen gyártják, ezért a különböző gyártmányoknak saját gyári kódja van, amely viszont nem annyira egyértelmű, így csak akkor használom, amikor szükséges.

[35] Sig M400 Owners’ manual: Handling & safety instructions; http://www.sigsauer.com/upFiles/CmsContent/documents/M400_MiniManual_HR.pdf; 55-59.o.

[36] A fő különbség az, hogy amíg az M400-on az előagy egyszerűen levehető, addig a Sig 516-é komolyabban van rögzítve és a gázdugattyú is kivehető. Sig516 Owners’ manual: Handling & safety instructions;  http://www.sigsauer.com/upFiles/CmsContent/documents/516MiniManualrev080910LR.pdf; 55-63.o.

[37] Megjegyzendő, hogy rendőri használatra hagyományosan a géppisztoly a megfelelőbb, mint például a HK MP5, ugyanakkor ma már nálunk sem zárható ki, hogy a bűnözők vagy terroristák esetleg komolyabb fegyvereket, mint az például az AK-t használnak. Ezért a rendőröknek is szüksége lehet gépkarabélyra, hogy ne legyenek tűzerő hátrányban. Erre az M4 kiváló lenne, mivel egy városi körülmények között is jól használható, kompakt, jól modulálható, pontos fegyvert jelentene, ráadásul az 5,56 gyengébb energiája itt kimondottan hasznos lenne, mivel (például nem teljes köpenyes lőszerrel) kisebb lenne az esélye, hogy átmegy a „rosszfiún” és esetleg ártatlan civileket talál el. Miközben a ma is használatos 7,62×39 lőszernél ez fokozottan fenn áll, holott a nem különleges rendőri erők még mindig ezt a lőszert használják. Ezért szerintem a rendőrségnek egy MP5 és M4 tandem ideális lenne. Itt megjegyzendő, hogy a kínai Norinco cég gyártja az M4 (CQ-A) és az MP5 (NR08) másolatait, megfizethető áron, ezeket a kínai terrorelhárítók rendszeresítették is. De például a török MKE is kedvező áron gyárt licenc MP5-ket.

[38] Slowik, Max: Colt, FN win $212 million Army M4 contract; http://www.guns.com/2015/09/28/colt-fn-win-212-million-army-m4-contract/; 2016. február 7.

[39] SIG516 Gen 2 Upper Receiver Assembly Complete, 16 in, Semi; http://store.sigsauer.com/16-sig516-upper-assemblies.html; 2016. február 7.

[40] Lechner, Timo: Das Piston macht aus; DWJ 2014/12; 18.o.

[41] Barrett, Jim: Gun Review: SIG SAUER 516 Patrol Rifle; http://www.thetruthaboutguns.com/2012/05/jim-barrett/gun-review-sig-sauer-516-patrol-rifle/; 2016. február 13.

[42] Például a Sig AR-jein mindkét oldalon van tárkioldó gomb. Ám tűzváltókar a többi AR-hez hasonlóan csak a baloldalon van, de ezt a balkéz mutatóújjával is viszonylag egyszerű kezelni. Ez utóbbi általános megoldása viszont az AR-eknél szinte érthetetlen, például a kínai CQ-A-nál gyárilag mindkét oldalon van tűzváltókar, tehát közel sem megoldhatatlan probléma. Lőszerhüvely kivető nyílás ugyan csak a jobb oldalon van, de az M16A2-től kezdve ezt egy a nyílás mögötti dudorral oldották meg, amely előrefele eltéríti a hüvelyt, így az véletlenül sem csapódik a balkezes lövész arcába, ellentétben az AK-kal.

[43] Morelli, Dave: AR-15 Review: SIG 516 Patrol Rifle; http://www.gundigest.com/firearm-gun-reviews/ar-15-review-sig-516-patrol-rifle; 2016. február 13.

[44] Jones – Ness im. 172.o.

[45] PDW – Personal Defense Weapon – személyvédelmi fegyver

[46] Close Quarter Battle – közelharc/helységharc; A rövidebb csövű karabélyokat általában CQB verziónak nevezik.

[47] Sig 516; http://www.sigsauer.com/CatalogProductList/rifles-sig516.aspx; 2016. február 13.

[48] Lechner im. 18-19.o.

[49] sig516 Test in Thailand; https://www.youtube.com/watch?v=EV-ZhF4a6Uk; 2016. február 13.

[50] SIGSAUER 516 – Part2;  https://www.youtube.com/watch?v=uX2kT8KAmIg; 2016. február 13.

[51] A Sig 516-nál a töltetlen, míg a HK-nál a töltött érték van megadva, de mivel egy 30 lőszeres töltött STANAG tár súlya 450 g (Jones – Ness im. 239.o.), ezért a hitelesebb összehasonlítás kedvéért hozzáadtam a Sig értékéhez.

[52] Jones – Ness im. 170. és 172.o.

[53] Vass Gábor: ÜberGewehr; http://www.kaliber.hu/cikkek/ubergewehr.html; 2016. február 13.

[54] Barrett im.

[55] Davis, Kevin R.: SIG Sauer M400 Review; http://www.rifleshootermag.com/rifles/sig-sauer-m400-review/; 2016. február 13.

[56] SIGM400 14.5″ Classic SBR; http://www.sigsauer.com/CatalogProductList/rifles-sigm400.aspx; 2016. február 13.

[57] FM 3-22.9 Rifle Marksmanship M16-/M4-Series Weapons; Headquarters Department of the Army; Washington DC; 2011; 44.o.

[58] M4 / M16 Self loading rifle Cal. .22 L.R. HV; http://www.waltherarms.com/wp-content/uploads/Manual-Colt-M4-M16-22-Rimfire-10R11.pdf; 2015. február 14., 1., 22. és 28.o.

[59] Walther Colt M4 Carbine .22LR Fegyver / Kiskaliberû: 199 900 Ft; http://www.magyarvadaszbolt.hu/Fegyver-Puska–Soretes/Fegyver—Kiskaliberu–puska/Walther-Colt-M4-Carbine–22LR-Fegyver—Kiskaliber–?zenid=a7fv3e0rh61dqaack7ocde9cd7; 2015. február 14.; Hozzátéve, hogy Európában, már ahol a fenti ( és hadi) fegyvereket és kiegészítőket lehet kapni, mindenhol sokkalta drágább, mint az Egyesült Államokban. Colt AR15 M4 Carbine 22 LR W/Carry Handle, 30 Rnd Mag; $491.79; Colt AR15 M4 Carbine 22 LR W/Carry Handle, 30 Rnd Mag; http://www.impactguns.com/umarex-colt-22-lr-m4-carbineexternal-safetyflat-top-receiverretractable-stock-2245050-723364200915.aspx; 2015. február 16.

About johnuram

8 hozzászólás

  1. Jó írás. Igényes munka.

  2. ahogyan néhány youtubeos afganisztáni stb sisakkamerás felvételből kiderült, ami ezeken a harctereken történt, csak lőszerpazarlásnak minősülhet,mert olyan messziről lődöztek egymásra, ahol egy-egy találat csak a véletlennek volt köszönhető. A támadók lőlyukakból tüzeltek, amit a mellvéd, fedezék mögül olyan kézifegyverekkel viszonoztak, amelyek el sem látnak odáig, ezért ha nagy nehezen fel is fedezték hogy egyáltalán honnan lőnek, rend szerint légitámogatást kértek, amely odacsapott egyet, aztán esetleg sikerült leküzdeni egy lázadót.
    Ez így csak lőszerpazarlásnak minősül.
    Jobban fejleszteni kellene a kis -akár légi felderítőrobotokat, amelyek célhoz érve hatékonyan megsemmisíthetnék az ellenséget.
    (Muszáj ezzel a nyomorult captchaval senyvedni? )lejár, apjaizéje

  3. “nemcsak az amerikai, brit vagy francia haderőhöz képest vagyunk lemaradva”
    Nemcsak hadászatilag Agyban, hozzáállásban főleg. (de kérdésem: miért kell hozzájuk hasonlítani magunkat ? teljesen más kategória …)
    Megszüntettük a magyar ipart, tessék, most lehet külföldről kemény dolcsiért fegyver vásárolni …
    Óriási …
    A csehek meg bírták csinálni a saját fegyvergyártás életben tartását, mi nem. Ennyit a magyar politikusokról. (is)
    Lehet fáradni a kasszához és fizetni a sok hazaáruló vezetőnk helyett.

  4. Amikor mondtam egy amerikai alezredesnek mennyibe kerül kinevetett! 😀

  5. Szépen összeszedted!
    Valószínűleg abban is igazad van, hogy a SIG lehet a megoldás. Nekem ugyan a CZ805 szimpatikusabb, de abban teljesen igazad van, hogy az M16 rendszerhez jobban illeszthető a SIG.
    Az viszont már nem érvényes, hogy nincs pénz, hiszen elkezdték emelni a honvédelmi költségvetést. Ezért most már nem lehet hivatkozási alap a pénzhiány!
    De szerintem az 516-osra kellene koncentrálni, az M400 csak opció. Én a Honvédség újjászervezett aktív komponensét 16e főre tervezném, ezt a létszámot kellene feltölteni és újrafegyverezni. Az innen kikerületekből kellene álljon a tartalékos rendszer, részükre kellene a SIG 516-ost beszerezni, mintegy 40e példányban (különféle felszereltséggel és csőhosszal, kisebb számban 716-ost is) végül kellene területvédelmi erő, aminek a fegyverzete közép távon maradhatna az Ak-63, míg kikopnak a készletek és annak ütemében kapnának új fegyvereket.

  6. Köszönjük!
    Amire még kiváncsi lennék, hogy melyik csőhosszal kéne megrendelni, illetve milyen megoszlásban. Pl. Elsővonalbeli lövész katonák a 16 barreles 516-ost kapnák? Kéne esetleg 10 barreles is a “kommandósoknak”? Az M400-asból csak 14,5-s vagy kisebb is kéne? Ilyen mennyisegnél simán kijöhetne 8 000 db 516-os és 18-20 000 db M400, nyilván kedvezménnyel a nagy megrendelőnek. Esetleg csak 16 000 db M400, de akkor egy csomó kiegészítővel. Röhelyes, hogy erre nem képesek elkülöníteni 7-8 milliárd forintot, bezzeg …………

  7. Érdemes azért még a Colt termékeivel is komoly elemzést végezni. A jelenlegi kiskereskedelmi árak sajnos magasabbak a fentebb megadottnál, de egy állami megrendelő azért nagy kedvezményt kaphatna. Mindenesetre, a Colt egy picit olcsobb, mint a SIG SAUER, és kínál modern gázdugattyús M4-es is.
    http://www.colt.com/Catalog/Military/Products

  8. Egy másik komoly, de még elfogadható árakkal operáló gyártó (2000 dollár körül). Viszont, csak gázdugattyús karabélyt kínál a military kategóriában. https://www.lwrci.com/c-51-legovmil.aspx

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

44 − thirty eight =