Túrafelszerelések – melyiket szeressem – 1. rész

A mentők, tűzoltók, rendőrök anélkül is el vannak látva munkával, hogy az önjelölt túlélőművészekkel foglalatoskodjanak a nyári kánikulában. Az alábbiak célja, hogy segítsen eligazodni a hihetetlen mennyiségű szükséges, és teljesen felesleges kiegészítő között. A cél a kellemes kikapcsolódás, és nem a kínlódás.

Cikksorozatunk első részében a kulacs kerül sorra, tekintettel az időjárásra. Nem olyan nagy dolog – gondolhatnánk – flakon, bubis víz, oszt jó… Pedig ennél nagyobb gondot kell(ene) fordítani ezekre, hiszen ivóvíz bevitelről, tárolásról van szó. Abba most nem mennék bele mélyebben, hogy miért csak víz. A kannás, és egyéb BTK. által minősített eredetű, alföldi furfangos típusú folyadékok, valamint tároló alkalmatosságaik (2 literes PET flakon) helye, és ideje az Ossian emlékkoncertek Miskolc – Kazincbarcika vasúti túraútvonala. Most komolyan, egy pilisi túra is tud veszélyes lenni 35 fokban, alkohol, és műtrágya nélkül is. Szintén a nem ajánlott kategóriába sorolandó, a mindenféle ex Vsz. tagállamok által bőszen használt alumínium katonai kulacs-képződmények. Azért mert apa ilyenből ivott (mert ez volt rendszeresítve, és nem volt más), van kulturáltabb, és egészségesebb megoldás is. Emlékezzünk, a beleöntött víz órák múlva mókás ízű volt, nem is beszélve a citromos „teáról” ahol ugye a citromsav is tette a dolgát a belső falon. Ezt is tipikusan abban az időben kellett volna kivonni, amikor rendszerbe állították, tisztára, mint egy másik jellegzetes alumínium alapú csodát (PA63). Hallom a hurrogást, hogy nem csak a kapitalista cucc a jó ám, és ez így is van. Az is igaz, Joe bácsi ugyanolyan kulacsból vedelt a Tet offenzíva idején Vietnamban, mint az ifjabb polgártársai a sivatagi viharban – de ez már 65’ben is műanyag kulacs volt.

Miután minden vegyi, és ipari hulladékot kizártunk, maradtak a műanyag, esetleg a rozsdamentes (termosz) kulacsok. Bár ez utóbbiak szerintem macerásabbak. Na, itt már szinte teljesen mindegy, hogy amerikai (kínai kópia), vagy az egyéb esetleg eredeti kulacsot választunk. A lényeg az, hogy legyen tokja, egyrészt a szállíthatóság miatt, másrészt valamennyire védi a felmelegedéstől a benne levő folyadékot – igaz ehhez célszerű a tokot beáztatni, így a párolgással járó hőelvonás, ha nem is hűti, de szinten tartja az ivóvizet.

Egy-két jó tanács:
– Ha nem kell feltétlenül, ne vegyünk fém evőcsészés kulacsot, felesleges pluszsúly. Amennyiben nem akarunk tűzön melegíteni, alkalmi pohárként a műanyag evőcsésze is megteszi, illetve egy rozsdamentes bögre mindkét célra tökéletesen megfelel.
– Ne a színe, származása szerint válasszunk, a funkció legyen a döntő.
– Bátran próbáljunk ki több fajta tömítőanyagot a kupakhoz, ha kell (bicikibelső, postásgumi, stb).
Higgyék el, az eredeti felhasználók is ezt teszik, láttam már egy két csodát az évek során, ha a felszerelés „upgrade-eléséről” van szó. Azért azt is lássuk be, a műanyag fröccsöntés sem precíziós művelet ezen a szinten.
– Tisztítása: kevés víz + kellő mennyiségű szemcsés anyag (kukorica, búza, homok), aztán jöhet a shake addig, amíg a kiöntött víz színe, szaga ezt indokolja. Kemikáliát, ha nem muszáj, ne használjunk. Mindig eltakarítva, kiszárítva rakjuk le a szezon végeztével a kulacsot. Az sem baj, ha nem tekerjük rá a kupakot, valószínűleg úgysem a csirkeólban tároljuk a következő használatig.

Végezetül maradtak az ivózsákok. Ezek ugye általában nagyon taktikai kinézetűek, bár már ezekben is van bugyi-rózsaszín, és Zsiguli-kék, valamint egyéb földtől, Istentől elrugaszkodott árnyalat. Kiválóan használhatóak kerékpáros, vagy gyalogos túrákon, viszonylag nagyobb mennyiségű folyadékot vihetünk – kiviteltől függően 1,5-3 liter – az övünkön levő kulacskiállítás nélkül. Közben a derekunk szabad marad, és nem nyomorodunk el. A legtöbb mostani kivitelű hátizsákban elhelyezhető, illetve vannak olyan kivitelek, ahol maga a huzat daypack méretű (egynapi étel + ivóvíz). Ezek tisztítása kicsit macerásabb, de van erre kitalált készlet (tisztítókefék, a zsák kiszárításához való váz). Aki ivott már ki nem tisztított, és télire elrakott darabból júniusban, az érti, miért kell egyszer beruházni a fenti készletre.

Végül, igen a rozsdamentes lapos is jó, de csak alkohol tárolására alkalmas. A legtöbb ilyen darab használati útmutatójában valóban kitérnek erre. De azt is hozzátenném, hogy nem a Rám-szakadék létráin való szabadgyakorlat autentikusabb bemutatásához való segédeszközként javaslom, hanem egy kétnapos túrán, az esti táborverés utáni beszélgetéshez.

Vágó Ákos

www.reintex.hu

About johnuram

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

twelve − nine =