Tervben a Rendőrségi Szolgálati fegyverbeszerzés

Ezzel a cikkel nem ötletet akarok adni a beszerzőknek, hanem megpróbálom megvilágítani egy modern szolgálati fegyver kritériumait a magyar valóság ötvözésével. Igyekszem konkrét típusmegjelölések nélkül felvázolni véleményemet, tapasztalatok és tények segítségével Magyarországról és a világból.

A jelenleg rendszerben lévő, főként PA63 és FÉG P9RC fegyverek nem csak elavultak, de a FÉG megszűnésével alkatrész hiányában egyre inkább alkalmatlan eszközzé válnak a szolgálat ellátására. Ezen okokból már igen időszerűvé vált egy új, a kor követelményinek mindenben megfelelő fegyver beszerzésére. A fegyver kalibere nem kétséges, a választás a 9×19 Parabellumra fog esni, ez a világon és főként Európában az első számú szolgálati lőszer és nem utolsósorban NATO kaliber. Bár vannak nála hatékonyabb, jobb stophatással rendelkező, de még kellőképp uralható típusok (pl.40SW). Ettől függetlenül, megfelelő lövedék alkalmazásával a 9×19 Para is egy igen hatékony szolgálati felhasználásra, bár hazánkban egyelőre tudomásom szerint csak egy „szervnél” táraznak expanzív lövedékkel szerelt lőszert a szolgálat ellátásához.

Milyen fegyverek jöhetnek szóba?

Ha a megbízhatóságot vesszük egyik fontos kritériumnak, akkor bármelyik neves gyártó terméke szóba jöhet, mert mindegyik alkalmas lehet egy magyar rendőr „terhelését” elviselni. Jelenleg átlagban 20-30 lőszert lőnek el évente rendőreink, ami 30 év alatt sem éri el az 1000 lövést, ehhez hozzá jön a rendszeres töltetlenség ellenőrzése, fesztelenítés, stb., ami még mindig nem éri el ezen gyártók fegyverei tartósságának határait. A gyártók által propagált sár és jégtesztek esetünkben csak marketingfogások, itt nem Navy Seal közel-keleti bevetésein vagy épp a Norvég különleges alakulatok hegyi akcióiban kell megfelelnie, hanem a hazai viszonyoknak a Hungária körúton.

Akkor mi fog dönteni?

A kiszivárgott információk alapján, egy nagyon átgondolt, tiszta és szakmailag alátámasztott beszerzést szeretnének. Az is ezt bizonyítja, hogy a döntést elősegítő bizottságban számos, a gyakorlatban és képzésben is bizonyított, a lövészethez igen sokat konyító szakember is helyt kapott.

A hírek szerint a fegyvereket a hozzájuk való fegyvertokokkal együtt tesztelnék, ami szintén egy teljesen normális megoldás, ha a beszerzésben nem kötik ki, hogy a fegyverhez csak egyféle tokot ajánlhat az ajánlattevő, ami a közbeszerzést ismerve simán előfordulhat. Ez eredményezhet egy olyan szituációt, hogy az egyik ajánlatban a fegyver a „nyerő”, a másikban viszont a tok. Ez azért nem elhanyagolható, mert a fegyvert viselő emberek nagyon jól tudják, hogy a megfelelő tok elősegíti a hatékony és biztonságos fegyverviselést és használatot. Bár az is igaz, hogy egy modern tok esetében érvényét veszítené az a vicc, hogy „ Miért van két keze a rendőrnek? Hogy futás közben egyik kézzel a sapkáját, a másikkal a fegyvertokot fogja! „

Visszatérve a fegyverhez, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy modern szolgálati lőfegyvernek?

Ebben az esetben szerintem félre kell rakni az esetleges szűk látásmódot és nem szabad saját magunknak korlátokat állítani azzal, hogy nem vagyunk nyitottak. Az első gondolata reflexből mi lehet az átlagembernek?

„Legyen olyan, amilyen nekem is van, az jó!”
„Legyen olyan, amilyet már régen szeretnék!”
„Legyen az, mert mást nem ismerek, meg a seregben is azzal voltam csapatbajnok!”

A beszűkült gondolkodás okozhat rossz döntéseket. Amit nem ismerünk, de adunk lehetőséget, hogy megismerhessünk, az közelebb vihet a jó döntéshez. Mivel vélhetően 20-30 évre terveznek, a fegyvernek igen sok kritériumnak kell megfelelnie, figyelembe kell venni a jelenlegi felhasználási körülményeket és latba kell venni minden eshetőséget, mert nem tudhatjuk, hogy 15-20 év múlva milyen közeggel találják szembe magukat a szolgálatot adó rendőreink.

Ha abból indulunk ki, hogy az összes neves gyártó terméke minőségileg megfelelhet, akkor vegyük figyelembe egy modern szolgálati maroklőfegyver kritériumait:

– Műanyag tokszerkezet
– Legalább a standard méretben cserélhető markolatpanel
– Teljesen kétkezes felépítés
– Revolverezési lehetőség
– Szereléksín
– Standard méretben legalább 15 db-os tárkapacitás
– Ütőszeg biztosítás
– Egyszerű részleges szétszerelés
– Fém, akadásmentes, csavarral rögzíthető irányzékok

Részletesen:

– Műanyag tokszerkezet

Ez ma már szinte mindenhol alapkövetelmény. A polimerek olyan fejlődésen mentek át az utóbbi évtizedekben, hogy a fegyverekben ilyen jellegű felhasználása teljesen indokolt.

Hozzájárul a fegyver nagymértékű súlycsökkentéséhez anélkül, hogy a szerkezet élettartalma vagy megbízhatósága csökkenne. Ezen tulajdonságok mellett az előállítási költség és a gyártás ideje is jelentősen mérséklődik.

– Legalább a standard méretben cserélhető markolatpanel

A fegyveres szerveknél is eltérnek a felhasználók testi adottságai. A 2000-es évek elején a gyártók felismerték ezt a problémát és sorra jöttek ki cserélhető markolatpaneles változataikkal. Van olyan gyártó. mely egy egyszerű rápattintós megoldást alkalmaz, ez a legkevésbé ergonomikus. Van ahol a markolat teljes hátsórésze cserélhető és van ahol az oldalpanelek is variálhatóak. Ez a megoldás alkalmas arra, hogy teljesen a kezünk formájához igazítsuk fegyverünket. Véleményem szerint azért a standard méretben lényeges csak, mert compact és főleg subcompact méret esetében a fegyver markolata annyira rövid, hogy teljesen kényelmes fegyverfogást cserélgetéssel sem tudunk elérni, ha pedig tárhosszabbítós markolatpanel használunk a rejthetőség szenved hátrányt, akkor meg maradjunk a „kályhánál”.

– Teljesen kétkezes felépítés:

Ahogy a testi adottságokban, úgy az „ügyes” kéz tekintetében is eltérnek a felhasználók. A rendőrség a normál „halandó” járőr felszerelései beszerzésénél eddig nem igazán vett róla tudomást, ehhez jön még a kevésbé „rugalmas” vezetővel rendelkező balkezes rendőr, akinek nem is engedték, hogy nem rendszeresített tokot hordjon szolgálatban, hanem tanuljon meg jobb kézzel lőni. Ez tűnhet városi legendának, de ez személyes tapasztalat, rengeteg rendőr fordult meg üzletünkben az elmúlt 9 év alatt. Nem egy rendőrségi lőversenyen volt szerencsém bírázni, ahol szembesültem azzal, hogy a sípszó elhangzása után a delikvens jobb kézzel elővette fegyvert, majd átvette balba és elkezdte a feladatot. Valószínű, hogy az arcomra kiülő döbbenet mérföldekről észlelhető volt, mert a járőr kolléga magától mondta a feladat végén, hogy csak ezt engedik hordani, bal kezest meg nem adnak. A hab a tortán a legutóbbi fegyvertok beszerzés volt (2011-2012 év), ahol a PA63- hoz szerezték be a jól ismert, „elefánt füles” tokot. Cirka 3000 darabból nem kellett egy bal kezes sem! Egy új fegyver beszerzésével az elavult tokoktól is elbúcsúzhatnánk.

És ez még csak a tok, a fegyver legalább ilyen fontos, hogy felhasználóbarát legyen. Tapasztalatom az, hogy a fegyveres szerveknél a felhasználók 5-10%-a balkezes, ez az utóbbi években egyre inkább növekszik. Kutatási adataim nincsenek, de vélhetően attól is lehet, hogy míg az én korosztályomnál (1974) gyakori volt, hogy a balkezes gyereket átszoktatták jobb kézre, manapság ez már nem jellemző. Ezt a hiányosságot vélhetően a fegyvergyártók is felismerték és a legtöbb új konstrukció már rendelkezik kétkezes kezelőszervekkel. Ez a képesség nem csak a balkezes felhasználók életét könnyítheti, hanem a jobbkezesekét is, ha „gyenge” kézzel kell lőni. A „gyenge” kezes lövészet a rendvédelmi szerveknél, már hazánkban is követelmény és éles helyzetben is nap mint nap alkalmazásra kerülhet, legyen ez egy szakszerű épületátvizsgálás, vagy intézkedés közben „erős” kéz sérülése esetén. A fegyver kétkezes használatának képessége sokkal könnyebben elsajátítható, ha a kezelőszervek mindkét oldalon megtalálhatóak és csak a „tükörkép” mozdulatokat kell elsajátítani. Véleményem szerint azok a fegyverek, melyek nem rendelkeznek kétkezes tárkioldóval, kétkezes szánakasztóval, biztosítóval ellátott modellek esetén kétkezes biztosítóval és vagy fesztelenítővel, vagy csak átszerelhető kezelőszerveik vannak, szolgálati fegyvernek a 21. században nem alkalmasak!

És itt jönnek az ellenérvek, amikkel találkoztam itthon:

– „ Úgy is ritka a fegyverhasználat”
– „ Ha fegyverhasználat van, három lövés az átlag, úgysem kell tárat cserélni”

Ebben az estben a revolvereket ajánlanám, mivel az mindig tűzkész. 5-7 lőszer ezek szerint elég, és meghibásodásuk szinte nulla. Persze ez csak irónia, bár értékszállítóknak mást nem javasolnék, de ez más történet. Tehát három lövés az átlag! Igen ma. És 10 év múlva, 20 év múlva? Nem a múltra kell készülni, hanem a jövőbeli eshetőségek figyelembevételével képességeket létrehozni! Ha egy fegyver most nem alkalmas valamire, később biztos nem is lesz, és akkor jön a mutogatás.

– Revolverezési lehetőség

Ezt a képességet sokszor elfeledett, elavult megoldásként kezelik, persze azok a gyártók és híveik melyek produktumai sosem voltak képesek erre. Az új fejlesztések arra mutatnak, hogy ezt a képességet a szolgálati célú marokfegyvereknél még inkább előtérbe helyezzék. A fejlesztések egy része az állandó sütési erő és a revolverezési funkció megléte fele mutat. Itt bennem is kétféle vélemény viaskodik, mivel a revolverező sütés (kivéve spec IPSC prod. fegyvereknél) hosszabb, keményebb sütést eredményez. Ez előnyt jelenthet stresszhelyzetben, mivel kisebb az esély vétlen lövés leadására, de hátrány, ha pontosabb, precíz lövés leadása indokolt. Előnye még a hosszabb és keményebb sütésnek, ha a fegyvert csőre töltve rakjuk el a tokba, mert „sajnos ami megtörténhet, az meg is történik” típusú esetek kevésbé lehetségesek, de erről majd később.

A gyártók egy részénél választható a sütés típusa DA/SA, DAO, DAK, QA, stb. Az egyik új megoldás az állandó revolverező első lövés, tehát ha csőre töltjük a fegyvert az első lövés mindig revolverező üzemmódban adjuk le, a többit már előfeszített elsütőszerkezettel, ezért rövidebb billentyűúttal. Ez a gyártó szerint csökkenti a stressz okozta baleseteket. Egy biztos, hogy az állandó sütési erő kevesebb gyakorlást igényelhet, mint a DA/SA, IPSC prod. kategóriában, ahol 1. kondícióban az első lövést revolverezve kell leadni, nem lehet az élmezőnyben különbséget tenni az állandó sütési erővel rendelkező és DA/SA funkcióval rendelkező fegyverrel versenyzők között. Ez némi gyakorlással az ember kezébe ivódik és első és második lövése között nem lehet különbséget tenni. De jelen helyzetben a hazai rendőrségi felhasználás szempontjából nem találkozhatunk csőre töltött, lefesztelenített fegyverrel, mert a hordmód nem ad rá lehetőséget. A hatályos szabályok szerint a fegyvert csak cső alatt töltve viselhetik, tehát az első lövést megfeszített elsütőszerkezettel adják le. Bár, egy csőre töltött DA/SA lefesztelenített, vagy DAO sütésű fegyver viselése is igen biztonságos, az első lövés leadásának ideje felére, vagy harmadára is csökkenhet. Ezen akár élet is múlhat!

Akkor minek revolverezés?

Hát nem az első lövés miatt! Valószínű, hogy mindenki, aki látogat lőteret találkozott elcsettenéssel, amikor az ütőszeg valami oknál fogva nem indítja el a csappantyúban a kémiai folyamatot. Ez lehet lőszer vagy fegyver probléma is és ezt okozhatja a nem megfelelő karbantartás is. Saját fegyverünket babusgatjuk, pucoljuk ha kell, ha nem. De a szolgálati fegyverek esetében sajnos ez ritka. Igaz hogy kevés lövést adnak le velük, de aki viselt már fegyvert hosszú ideig az valószínű találkozott a hordásból adódott elkoszolódással, szöszök, porcicák személyében. Ezek sokszor sokkal könnyebben okozhatnak meghibásodást, mint gondolnánk. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a fegyverrel dolgozók nagy része a fegyvert egy szükséges rossznak tartja, amit a szolgálat elején felrak, a végén meg leveszi és e mellé nem társul megfelelő karbantartás.

És itt jönnek történetek a fegyverről, ami sosem hagy cserben és ellőttem vele 40 ezret és sosem volt egy akadályom sem. Igen ilyet hallottam szinte minden gyártó fegyveréről és ez igaz is, ha néha letöröljük a fegyverünket. Többféle szolgálati célra fejlesztett fegyverrel versenyeztem, hordtam hosszabb ideig és egyik sem bizonyult érzékenyebbnek a másiknál, de mindegyiknél tudtam akadályt produkálni, ha nem megfelelően volt karbantartva és itt a hordásból adódó szennyeződést értem. (Ezeket a fegyvereket direkt szoktam „extrém” helyzetbe hozni, hogy ismerjem a határokat.)

Visszatérve az eredeti témára

Rendőreink kerülhetnek olyan helyzetbe csőre töltött fegyverrel (és itt hangsúlyozom, hogy ez csak eshetőség és a neves gyártók szolgálati fegyverei mind megbízható fegyvernek minősülnek), hogy az elsütőbillentyű elhúzása után nem történik meg a lövés. Na, ilyen esetben jön jól a revolverezési funkció! Ha nem alkatrésztörésről vagy lőszerhibáról van szó (kivéve, keményebb vagy mélyen ülő csappantyú) a második próbálkozásra a lövés javarészt végbemegy, ez revolverezés estében a másodperc tört része alatt bekövetkezhet. Revolverező képességgel nem rendelkező modellek esetén az újbóli töltőfogás és a következő lőszer csőre töltése után adhatunk le ismét lövést, de ez is csak akkor következhet be, ha nincs alkatrésztörés. A folyamat gyakorlástól függően több másodpercet is igénybe vehet. Ez hatványozódhat, ha valamelyik kezünk sérült vagy foglalt, így az ismételt lövés leadása kétséges, legalábbis az egykezes csőre töltés gyakorlását igényelné, ami valljuk be, jelenleg nem egy normál járőr szintje és a ruhán, cipőn, övön, kiskutyán történt csőre töltés könnyen töltési hibát okozhat, mert a csőből kivetendő el nem működtett lőszer könnyen beékelődhet.

És ismét a hallott ellenérv:

– „ Egyből töltőfogást kell venni, ha nem következik be lövés, én mindig azt csinálom”

Igen, Te lehet, de szintén a Rendőrségi versenyekből táplált tapasztalatom, ahol inkább „fegyverbarát” felhasználók vesznek részt azt mutatja, hogy a lövők legalább 2/3-a, ha lövés közben ürül ki a fegyver és hátul marad a szán, akkor is 1-3 alkalommal az elsütőbillentyűt huzigálja és csak utána hárítja a problémát. Véleményem szerint ezek tudatában itthon mindenféleképpen indokolt a revolverezési funkció!

– Szereléksín

A szereléksín alkalmazása már nem új keletű, lámpa, lézer megjelölő, bajonett stb. rögzítésére alkalmas. Kezdetben egy-két gyártó saját szereléksín típussal rukkolt elő, hogy saját lámpáit, horror áron tudja eladni hozzájuk. Azóta rájöttek, hogy ez nem jó megoldás, mert nem hogy növelte volna bevételeit, hanem pont a nem szabvány szerelék sínek miatt nem az ő típusukra esett a választás a fegyverbeszerzésekor. A már szabványnak tekinthető megoldás a picatinny sín, ami katonai szabványt is takar. Egyelőre nem valószínű, hogy rendőreink lámpát is kapnának fegyverükhöz, de saját maguknak ott lesz a lehetőség, hogy fegyverlámpa vásárlásával megkönnyítsék munkájukat.

– Standard méretben legalább 15 db-os tárkapacitás

Nálunk szerencsére nem jellemző, hogy hosszú tűzharcokat kellene folytatni rendőreinknek, de ez is egy olyan képesség, amit biztosítani kell, ha szükség van rá, ne ezen múljon esetleg egy tűzpárbaj szerencsétlen kimenetele. Ez minden gyártónál megtalálható képesség, tehát nem ez lesz a mérleg nyelve.

– Ütőszegbiztosítás

Rakhatnak a gyártók a fegyverbe ide-oda biztosítót (markolat, tok, szán), az elsütőbillentyűbe még billentyűt, a véletlen elsülés ellen a legjobb megoldás az ütőszeg biztosító. Fegyverünket érheti olyan behatás, (leejtés, verődés stb.) hogy az ütőszeg tehetetlensége miatt, vagy épp az elsütőszerkezet kopása, esetleg túlreszeltük fegyverünket, enélkül a szerkezet nélkül nagyon könnyen nem kívánt lövés történhet. Ezzel a problémával egyre több rendőr szembesülhet, ha kopott PA63 fegyverük fesztelenítés közben elműködik. Szerencsére az összes komoly gyártó alkalmazza ezt a rendszert, így ez sem lesz kérdés.

– Egyszerű részleges szétszerelés

Igaz, hogy nem hadifegyverről beszélünk, ahol a hadszíntér közepén, sötétben kell fegyverünket karbantartani és nem szerencsés, ha a szétszereléshez szerszámot kell használni, vagy épp elveszíthetjük valamelyik alkatrészt részleges szétszerelés közben. De rendőreinknél sem árt, ha a karbantartást nem a szétszerelés nehezíti meg, és nem kell műszaki zseninek lenni, hogy az ehhez szükséges mozdulatokat elsajátítsuk.

– Fém, akadásmentes, csavarral rögzíthető irányzékok

Az irányzék a fegyveren a pontosság védjegye, emiatt ha nincs jól beállítva igen nagy gondokat okozhat. A szolgálati fegyverek sokszor vannak kitéve intézkedés közben verődésnek, ütődésnek és ez a kicsi, de nagyon fontos kiegészítő elem könnyen elállítódhat, ha nem megfelelőt választottak a felhasználáshoz. Alap irányzékként sokszor használnak műanyag irányzékokat, ami rendszeres hordáshoz sérülékenysége miatt korlátozottan alkalmas. Fém irányzékok esetében is ügyelni kell arra, hogy élei lekerekítettek legyenek, a fegyver síkjából fokozatosan emelkedjen ki. Ezzel elkerülhető, hogy felsértse kezünket, vagy elakadjon ruházatunkban. A csavarral történő rögzítés is szintén az irányzékokat ért behatásokból adódó elállítódás megakadályozására jó megoldás. Igaz, hogy a beékelt irányzékok is normál használat esetén megfelelően stabilak, de ütés hatására könnyebben elmozdulnak, mint a csavaros társaik. Ez nem okoz gondot egy gyártónak sem, mivel sok esetben saját palettájukon is megtalálhatóak ezek a változatok. Ha nem, akkor cserélhetőek neves irányzékgyártók termékeire.

A kritériumokon kívül van még néhány momentum, amin érdemes elgondolkodni

Korábban már említettem az „ami megtörténhet, az meg is történik” esetet. Külföldi rendőrségi fórumokat olvasgatva egy érdekes jelenségre akadtam, aminek már nevet is adtak, mert többször is előfordult hasonló módon és azonos gyártmányú fegyverrel, egy ismert gyártó nevének kezdésével XXXXX leg syndrome néven. Ebben az esetben a lényeg, hogy egy biztosító és fesztelenítő nélküli fegyvert csőre töltve behelyeznek a fegyvertokba, amibe valamelyik ruhadarab is belekerült. A behelyezés után a bekerült ruhadarab elsütötte a fegyvert és a viselőt lábon lőtte. Ezekben az esetekben valamelyik külső ruhadarab került be a tok és a fegyver közé és a ruhadarab gombja, cipzárja vagy valamely merevebb, keményebb része akasztotta meg az elsütőbillentyűt és a fegyver lenyomása váltotta ki a lövést. Ezt kipróbáltam és valóban bekövetkezhet, bár az esély nem nagy rá. A fegyver elsütését merev tokkal és gombos zubbonnyal tudtam legkönnyebben elérni. A gomb beakadása, ha a megfelelő szögben került a sátorvashoz igen könnyen ment. Ezt az életben rejtett viselés esetén tudom elképzelni, mondjuk intézkedő rendőr csőre tölti fegyverét, majd az elkövetőre figyelve a kényszerintézkedés előtt visszarakja fegyverét a tokba, természetesen ebben a helyzetben nem fogja üríteni. Ehhez hasonló esetekben előfordulhat ez a véletlen! Végiggondolva a történteket egy feszteleníthető, vagy biztosítható esetleg egy DAO elsütőszerkezettel rendelkező fegyverrel megelőzhetjük ezeket a baleseteket.

A következő lényeges tény, hogy Rendőreink „kakasos”, biztosítóval, fesztelenítővel ellátott fegyverekhez szoktak. Igaz, hogy nem adtak le velük sok lövést, de éveken vagy évtizedeken keresztül az ilyen rendszerű fegyvereket vették magukhoz, kezelésük beléjük ivódott. „Kakasos” fegyver esetén tudják, hogy ha a „kakas” hátul van, akkor lőni fog, egyszerű megközelítéssel. Ilyen rendszerű fegyvernél is gyakran halhatunk balesetekről. Egy teljesen más rendszer esetében, a balesetek megfelelő átképzés nélkül többszörösére emelkedhetnek.

Véleményem szerint az átképzéshez szükséges lőszermennyiség egy új rendszerű fegyver esetében 500-1000 lövést legalább igényel, plusz a száraz gyakorlás. Ez pénzben elérheti a fegyverek beszerzési értékének 30-50%-át is, ez a költség eredményezheti, az évi 20-30 lőszeres javadalom tudatában, hogy az új fegyverek a raktárban porosodnak, mert az átképzésre nincs pénz! A nemzetközi trendeket, tapasztalatokat és a józan észt figyelembe véve egy DAO elsütőszerkezettel rendelkező fegyver lenne a megfelelő, de ha a hazai viszonyokat és gazdasági lehetőségeket is mérlegeljük, akkor a hagyományos rendszerű „kakasos”, biztosítóval, fesztelenítővel ellátott fegyverek alkalmasabbak lennének az itthoni feladatellátásra.

És ne felejtsük el, hogy az egyszerű járőröknek van a legnagyobb esélyük, hogy váratlanul fegyveres bűnözővel találják szembe magukat egy egyszerű intézkedés folyamán, míg egy „kommandós” felkészül az akcióra, tervet készít, feltérképezik a helyszínt, kellő biztosítással indítja az akciót, addig egy járőr egy egyszerű igazoltatásból átcsaphat fegyveres tűzharcba. Emiatt igen indokolt, hogy rendvédelmi szervek egésze megfelelő felszereléssel tudjon szolgálni minket.

Győrfi Tamás
www.tactical.hu 

About johnuram

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

94 − eighty six =