A Missouri csatahajó

Az előzőekben a Clan of Warriors oldalon bemutatott Gregory D. Gadson ezredes után következzék a Peter Berg által rendezett Battleship című 2012-es sci-fi akciófilm másik főszereplője a Missouri csatahajó bemutatása. A Missouri család tagjai:

– USS Missouri, az 1841-ben vízre bocsátott és 1843 augusztusában tűzvészben megsemmisült fregatt.
– USS Missouri (BB-11), Maine osztályú csatahajó, amely 1900 és 1922 között állt szolgálatban.
– USS Missouri (BB-63) történetünk főszereplője,
– USS Missouri (SSN-780), 2010-ben szolgálatba állított, Virginiai osztályú tengeralattjáró.

A USS Missouri (BB-63) “Mighty Mo” vagy “Big Mo” a United States Navy sorrendben harmadiknak megépített, Iowa osztályú csatahajója. Leginkább arról a két dologról nevezetes, hogy

-1945. szeptember másodikán a Tokiói-öbölben Douglas MacArthur és Chester Nimitz jelenlétében a fedélzetén írja alá Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter a Japán Birodalom feltétel nélküli kapitulációját amivel lezárulnak II. Világháború csendes-óceáni harcai és maga a II. Világháború is,
– és ez volt az utolsó csatahajó amit az Egyesült Államok haditengerészetének megépítettek.

Az Iowa osztály hajói voltak az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete által hadrendbe állított utolsó, egyben legnagyobb és legerősebb csatahajók. Az USA haditengerészete 1938-ban rendelte meg az osztály 6 hajóját: a USS Iowat, a USS New Jerseyt, a USS Missourit, a USS Wisconsint, a USS Illinoist és a USS Kentuckyt. Utóbbi kettő sosem készült el. A szolgálatba állított egységek hadrendi jelzése BB–61-től BB–64-ig terjedt. Ezek közül a BB63-as lett a Missouri hadrendi száma. (Ez a számozás azt jelenti hogy Big Mo a sorrendben hatodik csatahajó osztály harmadiknak megépített hajója volt. A szerző) Ezek a csatahajók gyorsak voltak és rendkívül erős légvédelemmel rendelkeztek, ami alkalmassá tette őket a csendes-óceáni háborúra. A hajótest kialakításánál figyelembe vették a Panama-csatorna zsilipeinek szélességét, ezért alakjuk hidrodinamikai szempontból „nem volt ideális”. Normann Friedmann U.S. Battleships c. könyve alapján (1986, Annapolis) néhányan azt feltételezik, hogy az osztály leggyorsabb hajója a New Jersey egyszer, kísérletek során tényleg elérte a 31 csomós sebességet, gyakorlatban azonban az osztály hajóinak maximális sebessége nem haladta meg a 28 csomót.

A Missouri-t 1940-ben rendelték, 1944. január 29-én indult első útjára és 1944 júniusában állították hadrendbe. Nem kisebb személyiség mint Mary Margaret Truman, Harry S. Truman az Egyesült Államok akkori Missouri-i szenátorának (aki később az Amerikai Egyesült Államok 33. elnöke volt) lánya keresztelte meg. Első parancsnoka William Callaghan volt akit 1944 június 11-én nevezetek ki kapitánynak. A hajó nem véletlenül kapta a “Big Mo” és a “Mighty Mo” (Hatalmas Mo) becenevet, hiszen méretei, technikai és teljesítmény adatai és fegyverarzenálja a mai napig impozáns:

– vízkiszorítás: 48 425 (üresen); 57 040 tonna (harckészen)
– hossz: 270,4 m
– legnagyobb szélesség: 33 m
– merülés: 11 m
– sebesség: 32,5 csomó, azaz 60,2 km/h
– személyzet: 2700 fő
– hajtómű: 4 hajócsavart hajtó 4 db General Electric turbina, amelyek össz teljesítménye kb. 212 000 LE
– hatótávolság: 28700 km, 15 csomó (37,2 km/h) sebességgel.

A Missouri és testvérhajója a Wisconsin keresztirányú válaszfalainak páncélzata 14,5 hüvelyk (368 mm) volt, szemben az Iowa és New Jersey csatahajók “vékonyabb” 11,3 hüvelykes (287 mm) falaival. Mivel egy hadihajó, főleg ha az egy csatahajó, lényege a fegyverzet az alábbi adatokat olvasva ismét bebizonyosodik, hogy a Missouri méltó beceneveire. Elsődleges fegyverzetként kilenc 16/50-es (406 mm !!!) kaliberű Mark 7-es ágyú üzemelt rajta amelyek 2700 font (1200 kg.) súlyú páncéltörő lövedékeket tüzeltek 20 ml (kb. 32 km) távolságra.

Másodlagos fegyverzete sem volt kevésbé “fickós”: 5/54-es (127mm.) iker lövegtornyaiból kb. 16 km távolságban lévő célpontokat tudott támadni.És amikor csak lehetett, ezt meg is tette!A légierő megjelenésével és a légi fölény megszerzésének és fenntartásának szükségességével elengedhetetlenné vált, a szövetséges repülőgép-hordozók növekvő flottájának védelme. E célból, a Missouri rendelkezett 20 mm-es Oerlikon és 40 mm-es Bofors légvédelmi ágyúkkal is.

A II. Világháborúban a csendes-óceáni háború hadszínterén Iwo Jima és Okinawa csatáiban harcol.

1950 és 1953 között a koreai háborúban vesz részt.

1955-ben az Egyesült Államok haditengerészetének tartalék flottájába a “Mothball Flotta”-ba helyezik de 1984-ben újraaktiválják és modernizálják amelynek köszönhetően részt vesz a 91-es január / februári Sivatagi Vihar hadműveletben ahol tüzérségi támogatást nyújt a Saddam Hussein csapatai ellen Kuwaitban harcoló szárazföldi csapatoknak.

1984-beli újra aktiválása során az Oerlikon és Bofors ágyúkat eltávolítják.Helyükre Phalanx (kishajók, felszíni torpedók, hajóellenes rakéták és helikopterek elleni védekezésre alkalmas radar által irányított 20 mm-es, forgatható alapra szerelt Vulcan ágyú alkotta) fegyverrendszert és, biztos ami biztos, Tomahawk és a Harpoon rakéták indítására alkalmas platformot is telepítettek.

Részvétele a II. Világháborúban (1944–1945 között)

1944. december 24-én érkezik a csendes-óceáni hadszíntérre, a Hawaii-i Perarl Harborba. Innen 1945. január 2-án indul, és 13-án érkezik a nyugat-karolinai Ulithi szigetekre, ahol Marc A. Mitscher helyettes tengernagy ideiglenes parancsnoki hajója lesz és beleveti magát a harcokba. Április 11-én, egy alacsonyan szálló Mitsubishi A6M Zero támadja Big Mo-t, és a koncentrált légvédelmi elhárítótűz ellenére a főfedélzet jobb oldali légvédelmi ágyúiba csapódik, és azonnal felrobban. A legénység egyetlen tagja sem sérül meg, a tüzet hamar eloltják és számottevő károsodás sem éri a hajót. A kamikaze pilóta maradványait a 40 mm-es Bofors ágyúkádak egyikének hátsó részén találják meg. William Callaghan kapitány úgy dönt, hogy mivel a fiatal japán pilóta a legjobb tudása szerint és becsülettel hajtotta végre szolgálati feladatát, ezért katonai tiszteletadással vesznek tőle végső búcsút. Április 12.-én posztumusz katonai kitüntetés adományozásával temetik hullámsírba. A Missouri oldalán a Zero által okozott horpadást sosem javítják ki, meghagyják mementóul és a mai napig is látható.

Bár a térség csatáinak legjavából mindig kivette részét, Mighty Mo-t sosem érte jelentősebb támadás és nem rongálódott meg különösebben. Ami nem is csoda, hiszen akkoriban nem volt olyan fegyverzet egyetlen haderő birtokában sem amivel jelentősebb kárt tehettek volna benne.

1945 augusztus 6., 08-óra 15 perc,Paul W. Tibbets ezredes utasítást ad a Hiroshima felett repülő Enola Gay nevű B-29 es bombázó kioldó tisztjének, hogy dobja le a városra a Little Boy-nak nevezett 15 kilotonna hatóerejű atombombát.A becsapódást vakító villanás és gombafelhő követi. 70 000 ember azonnal meghal a nukleáris tűz és a gigantikus lökéshullám hatására. A bomba ledobását követő hetekben további 100 000 ember leli halálát sugárbetegségek következtében. 1945 agusztus 09., a „Bockscar” nevű B-29 bombázó útjára engedi az addig a gyomrában szunnyadó „Fat Man” becenevű plutónium töltetű atombombát amely alig pár perces zuhanást követően Nagasaki felett robbanva azonnal megöl 80000 civilt. Máig vitatott tény, hogy az akkori japán vezetés ezen bombatámadások hatására vagy más miatt kapitulál-e, de tény, hogy feltételek nélkül megadja magát az Egyesült Államok haderejének. A másik sokak – és általam is – hangsúlyosan vitatott dolog, hogy mi értelme volt ezeknek a nukleáris támadásoknak? Véleményem szerint indokolatlan és aránytalanul nagy pusztítást okozó, de főleg felesleges támadássorozat volt. Kétség kívüli emberietlenségéről már nem is szólva, hiszen:

1. a célpontok semmiféle katonai vagy stratégia potenciállal nem rendelkeztek,
2. bár Hirosimaban jókora katonai helyőrség volt, a támadáskor -mindkét városban – többségükben csak civilek vesztették életüket,
3. a japán haderő már annyira legyengült, katonáik olyan kevesen voltak és készleteik annyira kimerültek, hogy már csak hetekig tudtak volna harcolni. Azt is csak védekezve, ellentámadási képességek nélkül.

A bombázásokat követően Hirohito japán császár közbelépett, és utasította a háború irányításáért felelős legfelsőbb tanácsot, hogy fogadják el a potsdami nyilatkozat szövetségesek által lefektetett feltételeit, és kössenek békét. Több nappal a titkos tárgyalások és egy sikertelen államcsíny után a császár augusztus 15-én rádión bejelentette Japán megadását a szövetségeseknek.

Augusztus 28-án Japánt teljesen megszállta a szövetséges haderő. És itt lép színpadra ismét a Missouri.

1945 szeptember 2.-a, 08,00-óra Tokiói-öböl,már a szövetséges haderő összes magas rangú katonai tisztviselője

– Hsu Yung-Ch’ang kínai tábornok,
– Sir Bruce Frasert a brit flotta admirálisa,
– Kuzma Nikolaevich Derevyanko szovjet altábornagy,
– Sir Thomas Blamey ausztrál tábornok,
– Lawrence Moore Cosgrave ezredes, kanadai katonai attasé,
– Philippe Leclerc de Hauteclocque francia tábornok,
– Conrad Emil LAMBERT (😁) Helfrich holland helyettes admirális és Leonard Isitt az Új-zélandi légierő parancsnoka a Missouri fedélzetén tartózkodik.

Röviddel utánuk érkezik Chester Nimitz admirális, akit Douglas MacArthur hadseregtábornok a szövetséges erők főparancsnoka követ. A 08:56-kor a fedélzetre lépő japán küldöttséget Mamoru Shigemitsu külügyminiszter vezeti. 09:0-kor MacArthur tábornok megnyitja a ceremóniát amely 23 perc múlva véget is ér. A megadási aktus során Missouri fedélzetét az a 31 csillagos amerikai zászló díszíti, amely alatt Matthew Perry sorhajókapitány hajózott 1853-ban a Tokioi-öbölben és a japánok által “fekete hajóknak” nevezett hajóhadával kikényszerítette az akkori japán vezetéstől, hogy nyissák meg kikötőiket a külföldi kereskedők előtt. A lobogó annyira sérülékeny volt, hogy egy védővászon hátlapot varrtak rá megakadályozandó a szövet további romlását és egy favázas tokba helyezték, amelyet a válaszfalhoz rögzítettek és így volt látható a ceremónián.

A legenda szerint a Missouri árbócán az a zászló lobog amelyet -állítólag- 1941. december 7-én a Pearl Harbor elleni japán támadás napján a Capitolium (Washington) felett vontattak át egy repülőhöz rögzítve. A valóság sokkal prózaibb volt; a hajó akkori parancsnoka Stuart “Sunshine” Murray elmondása alapján a lobogó a Missouir raktárkészletében lévő zászlók egyike volt. Akármelyik zászlót is feszítette szél a fejük felett, a japán kormány tisztviselői aláírták a fegyverletételi okiratot, ezáltal véget vetve az ellenségeskedéseknek. A szövetséges lakosok és a hadsereg V-J Napként (Victory over Japan Day), a háború végeként ünneplik ezt a napot, habár néhány elszigetelt japán katona egész Ázsiában és a csendes-óceáni szigeteken még hónapokig, évekig visszautasítja a megadást, sőt, akadnak olyan csoportok, melyek egészen 1970-ig teszik ezt.

Ahogy Kamasuka, Anulu apukája a Pongo-Pongo szigeten…

Az ezt követő 1947-ig tartó időszakban a Missouri különböző az Egyesült Államok geopolitikai érdekeit érintő helyszíneken hajózik és segít ilyen-olyan módon “érdekérvényesíteni” az USA akaratát.

1947. szeptember 7-én A Truman családot szállítja vissza az Egyesült Államokba, és kötött ki 19-én Norfolkba.

1948-ban Big Mo lett az első csatahajó, amely helikopter különítménynek ad otthont, és két Sikorsky HO3S-1 gépet üzemeltetve fedélzetén, kutató-mentő feladattal.

Az 1950-es évek második felében az Egyesült Államok különböző szolgáltatási ágai csökkentetik hadipari kiadásaikat amelyek keretén belül több, különféle osztályú hadihajót kivonnak a szolgálatból, leszerelnek, hulladékként értékesítettek, vagy az Egyesült Államok haditengerészetének különféle tartalék flottáinak egyikébe helyezik át őket szétszórva az ország keleti és nyugati partja mentén. Ennek a kontrakciónak a részeként az Iowai osztályú csatahajók közül hármat hatástalanítanak és leszerelnek. Truman elnök azonban nem volt hajlandó Missouri leszerelését engedélyezni és elrendelte aktív szolgálatban tartását. Indokai nyilván emocionális alapon nyugodtak, hiszen sok személyes élmény kötötte Mighty Mo-hoz, és a csatahajót lánya, Margaret Truman keresztelte meg.

1950. január 17,a Missouri az immár egyetlen amerikai csatahajó, kiképző küldetésre hajózik a Virginiai Hampton Roads-ból amikor Thimble Shoal Light- tól 2,6 km-re zátonyra fut Old Point Comfort közelében. Február 1-jén sikerül levontatni a zátonypadról de csak kisebb rongálódásokat szenved és még abban az évben megjavítják.

1950-ben kitör a koreai háború, ami arra készteti az Egyesült Államokat, hogy az ENSZ nevében beavatkozzon. A haditengerészeti mozgósítás részeként a Missourit az Atlanti-óceáni flottától visszarendelik, és augusztus 19-én Norfolkból elindul az ENSZ-erők támogatására a Koreai-félsziget felé. Az ottani térségben demonstratív járőr feladatokat lát el és tűztámogatással segíti az amerikai szárazföldi csapatok offenzíváit.

És egy kis hazai vonatkozás: a magyar származású Sylvester János kapitány parancsnoksága alatt hajtanak végre rajta felújítási munkálatokat 1951. október 18. és 1952. január 30 között a Norfolki Tengerészeti Hajógyárban.

1954. júniusában 7-én Norfolkból Lisszabonba és Cherbourgba tartó útja során zászlóshajóként vezeti hozzá csatlakozó testvérhajóit (New Jersey, Wisconsin és Iowa) amely az egyetlen eset, hogy a négy csatahajó együtt szeli a tengert.

1955. február 26-án leszerelik, és a csendes-óceáni tartalék flottába helyezik. A nyugati Seattle-i, (Washington állam) Bremerton kikötőjében horgonyoz ahol múzeumhajóként működik évi 250 000 látogatót fogadva. Fedélzetén egy bronz tábla és az ahhoz kapcsolódó történelmi bemutató emlékeztet az 1945-ös Tokiói-öbölbeli eseményre ahol Japán megadta magát a Szövetségeseknek. Közel harminc évnek kell eltelnie, hogy Missouri visszatérhessen az aktív szolgálatba.

Az 1980-as években az osztály minden tagját felújították : az elektronikai és létfenntartó berendezéseket, illetve a fegyverzetüket jelentősen korszerűsítették: Tomahawk robotrepülőgépeket és közeli légtérvédelmükre Mk15 CIWS rendszerű Phalanx gépágyúkat telepítettek fedélzetükre. A Reagan-kormány 600 hadihajót tartalmazó haditengerészet felépítésére vonatkozó programjának keretén belül 1984 nyarán a Beaufort átvontatja Mighty Mo-t a Long Beach-i Haditengerészeti Kikötőbe, hogy modernizálják. Első lépésként eltávolítják elavult fegyverzetét: a 20 és 40 mm-es légvédelmi ágyúkat, valamint tíz darab 5 hüvelykes (127 mm) ágyúja közül négyet. Az eltávolított fegyverek helyére Phalanx (kishajók, felszíni torpedók, hajóellenes rakéták és helikopterek elleni védekezésre alkalmas, radar által irányított 20 mm-es, forgatható alapra szerelt Vulcan ágyú alkotta) fegyverrendszert és, biztos ami biztos, Tomahawk és a Harpoon rakéták lövésére alkalmas platformot is telepítettek.

1986. május 10, San Fransisco,Caspar Weinberger hadügyminiszter a megjelent tízezer fős hallgatóság előtt mondja el ezzel híres mondattal kezdődő beszédét: “Ez az a nap, amikor megünnepeljük az amerikai tengeri erő újjászületését!” Margaret Truman a Mossouri “kersztanyja” (aki 1943-ban megkeresztelte a hajót) rövid, kifejezetten a legénységének szóló beszédének végén elhangzó “Now take care of my baby!” (Most vigyázz a babámra!) mondatát a matrózok kitörő tapssal fogadják.

Négy hónappal később Big Mo új, Long Beach-i otthonából világkörüli útra indul. Érinti a Hawaii-i Pearl Harbour-t; az Australiai Sydney, Hobart, és Perth kikötőit, a Diego Garcia támaszpontot az Indiai-óceánon, áthalad a Szuezi-csatornán és Istanbul, Nápoly, a spanyolországi Rota, és a portugál Lissabon érintését követően a Panama-csatornán is. Ezzel az úttal ő lesz az első amerikai csatahajó, amely megkerüli a földkerekséget Theodore Roosevelt 80 évvel ezelőtti “Nagy Fehér Flottája” óta -amely flottában hajózott a USS Missouri (BB-11) az Egyesült Államok haditengerészetének első csatahajója.

1987-ben 40 mm-es gránátvetőket és 25 mm-es gépágyúkkal szerelik fel és részt vesz az Earnest Will hadműveletben a Perzsa-öbölben hajózó kuvaiti olajszállító tartályhajók “testőri” pozíciójában. Mondanom sem kell, a jelenléte is elég ahhoz, hogy az iraki haderő még csak a megtámadásra sem mer gondolni, nemhogy a közelébe merészkedésre…

Július 25-én a hajó hat hónapos küldetésre indul az Indiai-óceán és az Észak- Arab-tenger felé. Több mint 100 napos, non-stop készenléti szolgálata során a Battlegroup Echo központjaként funkcionál és tartályhajókat kísér át a Hormuz-szoroson, fegyvereit folyamatosan az irániak által a szárazföldre telepített kínai gyártmányú (szovjet P-15 Termit rakétákból kifejlesztett) Shang You (NATO kódja: Silkworm), hajók elleni cirkálórakéták indítóállásaira irányítva.

1988-ban az Austral, Kanadai, és Japán haditengerészettel együtt részt vesz az 1972 óta rendszeresen (1978-óta kétévente) akkor 11. alkalommal a csendes-óceáni térségben megrendezésre kerülő RIMPAC (Rim of the Pacific) hadgyakorlaton.

1989. július 1-jén, a Pier D-nél kikötve, Cher “If I Could Turn Back Time“ című klipjének forgatásához ad monumentális díszletet. A forgatás statisztái a legénység tagjai akik, nyilvánvalóan nagyon nagy örömmel vesznek részt ebben. Nem véletlenül, hiszen Cher hiányos öltözete és “Big Mo” ég felé meredő ágyúcsövei tagadhatatlanul szexivé tették a klipet…😉

1990. augusztus 2. – Saddam Hussein iraki elnök hadserege lerohanja és megszállja Kuwaitot. A hónap közepén George HW Bush amerikai elnök a Carter-doktrínának megfelelően erős haditengerészeti támogatással amerikai katonákat küld Szaúd-Arábiába és a Perzsa-öböl térségébe a Kuwaiti haderő megsegítésére. A Missouri 1990. november 13-án indul a Perzsa-öbölbe és vezető szerepet játszik az Operation Desert Storm műveleteiben készen arra, hogy TLAM (Tomahawk Land Attack Missile) támadásokkal haditengerészeti tűztámogatást nyújtson a szárazföldön harcoló koalíciós erőknek 1991. január 17., 01:40, az első, ellenséges célpont elleni Tomahawk-rakéta indítás a Missouri fedélzetéről amelyet a következő öt napban további 27 iraki célpont elleni támadás követ. Ha már egyszer ott van, Big Mo természetesen a továbbiakban is aktívan alkalmazza fegyverzetét, nagy örömet adva ezzel a legénységnek és kevésbé kellemes pillanatokat okozva Saddam erőinek.

A Sivatagi Vihar első haditengerészeti támadását megelőző akciójában egy a szaúdi határ közelében lévő iraki parancsnoki és irányító bunkert semmisít meg egyik Mark 7-es ágyújával. Emlékeztetőül: Mark 7-es 2700 font (1200 kg.) súlyú páncéltörő lövedékeket tüzel 20 ml (kb. 32 km) távolságra…

Február 3-án éjjel az elfoglalt kuvaiti tengerpartra telepített iraki védelmi rendszereket bombázza, és az elkövetkező három napban 112 lövést ad le mielőtt “öccse” a USS Wisconsin (BB-64) leváltja. Február 11-12 között 60 lövést ad le Khafji mellett majd északra, a Faylaka-sziget irányába hajózik ahol négy, szárazföldi erők elleni támadássorozatban 133 lövéssel támadja az iraki harcállásokat. Ez a “dübörgés” már igazából felhergeli az irakiakat akik két darab HY-2 Silkworm (kínai gyártmányú a szovjet P-15 Termit rakétákból kifejlesztett) Shang You (NATO kódja: Silkworm), hajók elleni cirkálórakétával támadják Big Mo-t.Ezek közül egy útközben “eltéved” egyet pedig a közelben lévő brit HMS Gloucester (C62) romboló egyik GWS-30 Sea Dart rakétája semmisít meg a csatahajótóba csapódás előtti 9. (!) másodpercben, attól 640 méter távolságra… Tehát az akciófilmek klasszikus “utolsó pillanatában”

A hadjárat során a Missouri “baráti tűz” incidensbe keveredik a USS Jarrett, Oliver Hazard Perry osztályú fregattal. A hivatalos jelentés szerint február 25-én a Jarrett egy kóbor a Missouri felé tartó (vagy annak közelében haladó) rakétát észlel és emiatt a Phalanx CIWS rendszer tüzet nyit a feltételezett támadó egység irányába miközben Mighty Mo egy kitérő manőverbe kezd. Ezen manőver közben a Jarettről kilőtt lövedékek becsapódnak a csatahajó első részének válaszfalaiba és átütik azt. (Megjegyzem nem a hajótest páncélrétegén hanem a szintén páncélozott fedélzeti felépítményen hatolnak át a lövedékkel.) A becsapódások miatt a fedélzeten szétrepülő repeszek belefúródnak egy matróz nyakába aki szerencsére csak könnyű sérüléseket szenved.

Szakértők szerint -akik eléggé szkeptikusak ezzel a beszámolóval kapcsolatban- a Jarrett és Big Mo az eset időpontjában 3,2 km távolságra vannak egymástól amitől függetlenül a Missouri így is elég eléggé nagy ahhoz, hogy egy tengerszint felett gyorsan repülő tárggyal össze lehessen keverni. Tehát kizárt, hogy Big Mo-t a Jarrett Phalanx rendszere fenyegetésnek tekintve megtámadná. Felmerül a gyanú, hogy a Jarrett egyik Phalanx- kezelő katonája véletlenül manuálisan ad le néhány lövést, bár erre nincs bizonyíték. Ismét egy magánvélemény : bár a Phalanx gépágyú teljesen automatikus tűzvezetési rendszerű és a célokat a radarja által adott információk (irány, magasság, sebesség, stb.) alapján azonosítja, határozza meg a helyzetét és ezek függvényében támadja, harchelyzetben minden ilyen egységnél kötelezően odarendelt kezelőszemélyzet szolgál. Ez logikus és jó taktikai döntés. Tegyük hozzá, hogy akkor, ott harchelyzetben és főleg úgy, hogy többnemzetiségű főleg amerikai és brit tengeri-és légierő működött együtt, nem mindig lehetett azonnal kiválasztani a “tömegből” ki ellenség és ki barát. Dacára annak, hogy a közös NATO szabványon alapuló informatikai, elektronikai barát-ellenség felismerő rendszerek minden harcegységnél legyen az légi, szárazföldi vagy tengeri, aktiválva voltak. No, de kérem amikor mindenki, mindenhonnan lő mindenre, akkor sajnálatosan de törvényszerűen előfordulnak ilyen hibák.)

A Missouri a fegyvereinek hatótávolságán kívüli harci műveletekkel együtt, február 26-ig összesen 783 darab 406-ost lő ki és 28 Tomahawk cirkálórakétát indít el mielőtt megkezdi a fegyverszüneti egyezmény betartásának tengeri ellenőrzését az Észak-Perzsa-öbölben, március 21-i hazahajózásáig bezárólag.

December 7-én részt vesz az 1941-es Pearl Harbour-i támadás 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen és vendégül látja George HW Busht aki az Egyesült Államok második elnöke a fedélzetén Harry S. Truman 1947 szeptemberi látogatása óta. A Szovjetunió 1990-es évek eleji összeomlásával és az Egyesült Államokat érő fenyegetés hiányával a védelmi költségvetés drasztikus csökkentése következik be. Az Egyesült Államok haditengerészetének aktív flottája részeként a csatahajók fenntartásának és üzemeltetésének magas költségei gazdaságtalanná válnak; ennek eredményeként Missouri-t 1992. március 31-én a kaliforniai Long Beach-en “kasztrálják”.

Véglegesen leszerelik és hatástalanítják összes fegyverzetét. Albert L. Kaiss, Mighty Mo utolsó parancsnoka, búcsúzóul így ír a hajónaplóba:

“Elérkezett az utolsó napunk. Ma íródik a Missouri történetének utolsó fejezete. Gyakran mondják, hogy a legénység végrehajtja a parancsot. Nincs igazabb állítás … mert ennek a nagy hajónak a személyzete remekül teljesítette a parancsot. Ők különleges tengerészek és tengerészgyalogosok, és büszke vagyok rá, hogy mindannyiukkal együtt szolgáltam. Köszönöm nektek, hogy megtettétek velem ennek a nagyszerű hölgynek az álomba ringatásával járó fájdalmas utat. Mert nektek jutott a legnehezebb feladat. Elhagyni egy olyan olyan hajót, amely a részetekké vált vált, az az utazás legszomorúbb része. De vigasztaljon, hogy azzal a hajóval éltetek és azokkal akik előttetek vele hajóztak. Háborúba vittük, csodálatosan teljesítettünk, és történelmünk újabb fejezetével egészítettük ki elődjeink tetteit egymás mellett állva, igazi haditengerészeti hagyomány szerint. Isten áldjon benneteket!”

Cher 1989-es “If I Could Turn Back Time“ című klipje és a 2012-es Peter Berg által rendezett Battleship című film között a Missouri statisztál az 1992-ben bemutatott „Under Siege” (borzalmas magyar címén Úszó erőd) filmben.

Szolgálata során tizenegyszer (!) kapta mag a Batle Star kitüntetést – hármat a második világháborúban tett szolgálatáért, – ötöt a koreai háborús harci cselekményeiért, – hármat pedig az Öböl-háború idején végzett szolgálatáért. “Mighty Mo” vagy “Big Mo” alias USS Missouri (BB-63) az Egyesült államok utolsó csatahajója, jelenleg az 1941 december 7-i, Pearl Harbour elleni támadás során elsüllyedt Arizona maradványait őrzi, orral a BB-39-es felé fordulva. Kitüntetései:

– Navy Unit Commendation service star
– Navy Meritorious Unit Commendation
– Navy E Ribbon Wreathed Battle E device
– China Service Medal
– American Campaign Medal
– Asiatic-Pacific Campaign Medal w/3 battle stars
– World War II Victory Medal
– Navy Occupation Service Medal
– National Defense Service Medal w/1 service star
– Korean Service Medal w/5 battle stars
– Armed Forces Expeditionary Medal
– Southwest Asia Service Medal w/2 service stars
– Navy Sea Service Deployment Ribbon w/2 service stars
– Korean Presidential Unit Citation
– United Nations Korea Medal
– Kuwait Liberation Medal (Saudi Arabia)

Lambert Róbert

fotó: internet

About johnuram

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

92 − eighty two =