A Hatsan Escort MPA tesztje

A sztori egy derűs júliusi délutánon kezdődött, amikor is üzenet érkezett a Gun Magazin stábjától. Volna-e kedvem, úgy is, mint a portál lelkes olvasója és lelketlen szerzője, no meg úgy is, mint sörétes puskára tartási engedéllyel rendelkező sportvadász, részt venni a Hatsan Escort MPA félautomata sörétes puska ezer lövéses tesztjén. Mit mondjak, mindenki nagy meglepetésére volt.

A részletek gyors tisztázását – a lőszert a fegyver importőre biztosítja, a tesztelésre más lelkes olvasók is meghívást kaptak, a lövészetre a Börzsöny Lövészklub verőcei lőterén kerül sor, ezúton is hálás köszönet – követően kezdődött csak a töprengés.

Mi is az a Hatsan? Igen, tényleg: IWA-s emlékeim, no meg a német szaksajtó cikkei alapján a valami elképesztő mértékben fejődő török fegyvergyártás talán legszimpatikusabb cége, melynek termékei nemcsak hogy hasonlítanak a komoly fegyverekre (van olyan török cég, melynek gyártmányairól ez csak igen nagy jóindulattal mondható el), hanem kifejezetten kellemes benyomást keltettek.

Ezer lövés? Sok az, vagy kevés? Egy profi koronglövőnek (egy év alatt) nyilván nem sok. Egy átlagos magyar vadásznak nyilván sok, mert ennyi lövést 5-6 év alatt ad le. Egy fegyverrel egy délután alatt ellőve jó szórakozás, kicsit, nagyon kicsit munka, de mindenképpen olyan tapasztalat, amit nem lehet lesöpörni az asztalról.

Lőszer? Remélem, az importőr nagyvonalúsága terjed addig, hogy tudja: a félautomaták a nehezebb, vadásziasabb tölteteket szeretik, 28, pláne 24 grammos traplőszerek vásárlásával takarékoskodni nagyon megbosszulhatja magát, no meg elronthatja a szórakozást is. Kicsit előreszaladva: tudta (újabb jó pont a Reintexnek!).

A teszt napján gyors csomagolás (szemes, füles, majd az ajtóból visszarohanva kesztyű), majd gyors menet a lőtérre. Gyors regisztráció, régi és új cimborák gyors üdvözlése.  A 32 grammos sörétek impozáns halmának (negyven doboz, az bizony nem kevés, lásd a videót is) örömteli szemlélése, tapogatása. Puska megcsodálása, megcsócsálása. Pont olyan, mint a Remington 1100, impozáns tárkapacitás (7+1), fénygyűjtő (másnéven Hi-Viz) irányzék és nézőke, Picatinny-sínek hegyekben. Nagyon fekete, nagyon taktikai, nagyon egyben van. Rendezői utasítások feszült figyelemmel történő (van, aki másként emlékszik?) meghallgatása.  Mikor lövünk már?

Na, végre-valahára! Hogy is lehet a kanalat töltéshez fölső helyzetbe billenteni? Milyen új, milyen nyers még ez a puska! Tusa a vállhoz, jó magasan, felső élére rásimul az arc, jobb kéz a pisztolymarkolaton, bal kéz az előágyon, szem pont a nézőkén keresztül szemléli az irányzékot (ergonómiából jeles az ötletgazdának is, meg a gyártónak is), mutatóujj lassan görbül, lövés. És újra, és újra, összesen ezerszer, fejenként cirka százhatvanszor.

Úgy a századik (az én esetemben; a puska esetében úgy hatszázötvenedik) lövés után a puska már nem annyira nyers. Már mindenki tudja, hogy kell kezelni azt, de a fáradtság miatt elő-előfordulnak a kanál alá töltések (ez kezelőhiba!). A vállon mindenkinek egyre nő a lila folt, a tenyereken pedig szaporodnak a tüzes vas által égetett hólyagok (Milyen rettenetesen sok eszem volt, hogy magammal hoztam a kesztyűmet…). A fegyver melegének hatására elenged egy-két csavar, amiket vissza kell tekerni. Ezen túl talán kettő kivetési hiba. Meddig kell még lőnünk?

Sajnos-szerencsére, már nem sokáig. Vége. De jó! De kár! Mikor rendez ilyen legközelebb a Gun Magazin? (Azt ígérték, nemsokára – azóta már több hét is eltelt, he-he.) Milyen a puska? Nagyon forró – mást egyelőre nem lehet tudni. Tehát: hüvelyszedés, dobozok kihajigálása, minimális rend minimális szintű helyreállítása. Kihűlt már az a vas? Még biztosan nem…

De igen. Negyedóra múlva már kézmeleg, kényelmesen szétszedhető, alig-alig szennyezett (ez a lőszert dicséri), kopás nem látható. Többen az ár (150 000 HUF körül) iránt érdeklődnek. S megindul a kombinációk gyártása (hogyan magyarázzuk meg otthon, hogy pontosan ez az a puska, amire múlhatatlanul szükségünk van).  Magam is gondolkodom erősen…

A tesztelők örömteli arcából kiindulva, az importőr ugyan merész, de jó döntést hozott, nem lennék meglepve, ha, legalábbis eleinte, gyakran és magyar viszonyok közt nagy tételben kellene rendelnie a taktikai, no meg a vadászias kivitelből egyaránt.

Hazafelé gurulva mérlegkészítés. A délután remek volt, a társaság kiváló, a puska egész nagyon jó, a vártnál mindenképpen jobb, kesztyűt máskor is hozok, és azt másnak is ajánlom. Szóval, remek délután volt.

De vajon hibátlan-e? No, nem teljesen. Mert azóta is várom, egyre várom az újabb üzenetet…

[galeria]

R. K.

3 thoughts on “A Hatsan Escort MPA tesztje

  1. Réz József says:

    „Már mindenki tudja, hogy kell kezelni azt, de a fáradtság miatt elő-előfordulnak a kanál alá töltések (ez kezelőhiba!).”

    Ezzel kapcsoltban lenne pár kérdésem: Nekem is van öntöltő sörétesem és elő-elő fordul a kanál alá töltés. Mit rontok el? Hogy lehetne ezt kiküszöbölni. Én eddig azt hittem, hogy ez a fegyver hibája.

  2. Pingback: Hatsan Escort MPA 1000 lövéses teszt | GunMagazin

  3. Pingback: Hatsan Escort MPA 1000 lövéses teszt - SHOOTINGPRESS Magyarország

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

forty one + = forty seven