Home / Cikkek / SFP9 – a Heckler & Koch új, ütőszeges elsütőszerkezetű pisztolya

SFP9 – a Heckler & Koch új, ütőszeges elsütőszerkezetű pisztolya

A patinás Oberndorf am Neckar-i cég legújabb, idei termékének ismertetését kezdhetnénk úgy, hogy a név maga a program: striker-fired pistol 9 (mm), azaz ütőszeges elsütőszerkezetű, kilencmilliméteres pisztoly. A marketing-csapat a jelek szerint úgy látta, hogy ezzel a nagyon amerikaias elnevezéssel lehet majd tarolni a piacon. (A nagyvonalú jenkik szeretik lespórolni a precízkedő kiegészítéseket, így lesz a 9×19-ből vagy a 9 mm Parából simán kilenc milliméter a legelterjedtebb öntöltő pisztoly-kaliberről szólva.)

Azonban borulni látszik az elmélet, ha felidézzük, hogy az USA-ban ugyanezt a típust már egy évvel korábban bemutatták, VP 9 néven. A VP ezúttal német elnevezést takar – Volkspistole, azaz népi pisztoly, ami az elsütésre közvetlenül nem utal, azonban felidézi a történelem első (sic!) sorozatban gyártott műanyag tokos pisztolyát, a Heckler und Koch VP 70-esét, melyből ugyan nem készült sok, de megmozgatta az érdeklődők fantáziáját, tekintve, hogy tusaként használható tokjára erősítve sorozatlövésre is alkalmas volt, természetesen csak a szolgálati változat. Elsütőszerkezete szintén közvetlen, ütőszeges típusú volt (és rémesen kemény). De ahhoz sem kell sokáig törnünk a fejünket, hogy eszünkbe jusson, az oberndorfiak termékei között akadt más közvetlen elsütésű is. Igen, helyes a válasz: a P7-es típuscsaládról van szó.

hk-sfp-pistol-05

Úgy tűnik, a marketingesek úgy látták, hogy míg a tengerentúlon hatásos lehet a németes hangzású elnevezés, mellyel az elődre lehet utalni, addig otthon és Európában a „népi” elnevezés kevéssé piacképes emlékeket ébreszt, így célszerűbb a technokrata-kozmopolita vonatra felülni, és az elnevezésben a működési elvet leképezni.

Ha sikerült is igazolni, hogy az oberndorfiak már régóta gyártanak műanyag tokos, ütőszeges elsütésű pisztolyt, mégis tény, hogy újabb kori kínálatukból ez a párosítás hiányzott. Úgy tűnik, hogy ezt a piaci rést sem kívánták kardcsapás nélkül átengedni a deutsch-wagram-i konkurenciának, így mostantól bárki, aki ilyet keres – legyen az civil lövő vagy – adja Isten – egy hadsereg vagy egy nemzeti rendőrség beszerzője – az a Neckar partján is megtalálhatja azt.

Felmerül a kérdés, vajon nemcsak arról van-e szó, hogy a marketingesek nyomására jól-rosszul összeraktak valamiféle pisztolyt a konszern építőszekrényéből. Megelőlegezhetjük a választ, hogy nem: az SFP9 magas szinten ötvözi a meglévő elemeket a valódi újításokkal, megkoronázva ezt egy szabadalmaztatott megoldással (melynek jelentősége persze nem mérhető az automata mosógépéhez, de mégis.) Másként fogalmazva: az SFP9 a későn indulók valamennyi előnyét felhasználva az élre tör a műanyag tokos, ütőszeges elsütőszerkezetű pisztolyok mezőnyében.

hk-sfp-pistol-07

Kezdjük a meglévő elemekkel: az új pisztoly bevallottan a P30-as családra épül. Azonos a reteszelés (Browning-SIG). Azonos az irányzék (három fehér pont). Csereszabatosak a tárak; hasonló, de nem azonos a külső forma (a P30-ashoz szerkesztett formázott műanyag tokok használhatók az új pisztolyhoz is); kilenc fajta markolathéjból lehet összeállítani a lövő számára legmegfelelőbb konfigurációt. Az elsütő billentyű egy biztosítóként működő betétet is tartalmaz – mint oly sok más pisztoly és puska – ezt teljesen benyomva húzható el a tényleges elsütő billentyű. Ez azért fontos, mert az elsütés single action only rendszerű – lásd HS Produkt. Tárkioldó a sátorvas tövében, mindkét oldalon, a működtetése fölülről lefelé, a markolat síkjával párhuzamosan (H&K- és Walther-tipikus; németes, nem amerikaias). Sátorvas előtt alul Picatinny- sín (amire a jogszabályi keretek között bármi felszerelhető.) Tok fekete és zöldessárga (foliage green alias RAL 9000) színben is kapható.

hk-sfp-pistol-04

Újítások: szétszerelő kar 90 fokkal elfordítva oldható á la SIG – szerény személyes véleményem szerint ez a legjobb megoldás. Szánon durva bordák a felhúzás elősegítésére a töltényűr mögött és előtt is. (Megkönnyíti a töltöttség ellenőrzését – brass check – no meg a csőre töltött lőszer tenyérbe ürítését.) Ütőszeg, ha tűzkész, szán hátsó síkjából kiáll. Cső középvonala közel az erős kéz felső éléhez, markolatszög a P30-eshoz képes eltérő, kedvezőbb. S a szabadalom: többféle méretű, cserélhető pöcök a szán hátsó részén, mely megkönnyíti a csőre töltést, különös tekintettel, ha azt egy kézzel, nagyon taktikailag, derékszíjon, zseben vagy cipősarkon hajtjuk végre. (Aki ezzel nem kíván élni, az használhatja a pöcök lapos végű változatát, mely szintén kapható…)

Egyéb technikai újítások: a TR nevű változat sütési útja hosszabb, sütési ellenállása nagyobb, (kb. 3 kg) mint az SF, azaz különleges haderőknek szánt változaté (kb. 2,5 kg). Az M (maritim, azaz tengerész) változta pedig különleges felületkezelésével és méretezésével a búvárokat és a tengerészgyalogosokat célozza: víz alatt elsüthető (sic!), víz alól kilépve azonnal használatba vehető. Sokaknak fontos, hogy az M változat felületkezelése zöldessárga színt is lehetővé tesz, így nemcsak a tok, hanem a szán is pompázhat RAL 9000 színben. A TR változat szét- és összerakása során a tudatosan alkalmazott technikai megoldások lehetetlenné teszik, hogy lőszer maradjon a csőben, vagy kerüljön abba, a balesetveszély így minimalizált.

S hogyan lő? Minden pozitív várakozásnak megfelelően. A sütés szolgálati pisztolyhoz képest nagyon jó (szinte már sportpisztolyhoz képest is), azaz az előképek közül, hál’ Istennek, a P7-hez van közel, és nem az VP70-eshez. Hibája, hogy sütés után az elsütő billentyű túl sokat mozog hátra. Rövid a trigger reset útja is. A markolat kialakítása és a cső elhelyezése végre szakított a német pontlövő hagyományokkal, és a cső tényleg közel került az erős kéz felső éléhez (ebben ismét csak a P7-es köszön vissza), ami a gyakorlatban óriási pozitívum, különösen, ha – ahogy az már szokás – magas tűzütemet választunk, s oda-odaduplázunk. A pisztoly megbízható, egyáltalán nem lőszerérzékeny, mint az egy modern szolgálati fegyvertől el is várható. A pisztoly pontlövő szinten is pontos.

Mi a végső mérleg? Én már a P30-ast is nagyon szerettem, s nem vagyok esküdt híve a közvetlen ütőszeges elsütőszerkezetnek. Mégis-mégis: az SFP9-es jobb, sokkal jobb, mint a közvetlen előd; minimum ugyanolyan jó, vagy talán még jobb is, mint a piaci konkurencia. Ahol már van P30, ott nyilván előny, hogy a tokok és a tárak csereszabatosak. Ahol nincs, ott az új pisztolynak keményen meg kell majd küzdenie azzal a körülménnyel, hogy a konkurenciához sokkal több, árban-minőségben sokkal szélesebb skálán mozgó tok és tartozék kapható, mint az új Hecklerhez. A tengeri változat képességei nyilván izgalmasak, sajnos, kis hazánkban viszonylag behatárolt a búvár kommandósok piaca. A közeljövőben kompakt méretet is ígérnek – remek. Egyéb kaliberek mikor jönnek – nem tudni.

Szóval: ütős, szép és jó az új pisztoly. Ellene nem sok minden szól (ára még nem ismert) – mellette annál több.

Szerző: R. K.

About johnuram

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

− 2 = eight